Rendszerváltás és az MTI

	Búcsú a katonáktól és fegyverektől (1. rész)
Moszkva, 1990. március 10. (MTI-PRESS) - Az ideiglenesek véglegesen távoznak. Március 12-én, hétfőn a hajmáskéri harckocsizó alakulatok útnak indulásával megkezdődik az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci technikai eszközeinek, anyagainak kivonulása, amelynek 1991. június 30-ig be kell fejeződnie. Erről szombaton írta alá a két évi kormányközi tárgyalások eredményeként létrejött egyezményt Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A magyar miniszter sajtóértekezletén a II. világháború maradványait felszámoló, s az igazi szuverenitást erősítő lépésnek nevezte a megállapodást, Sevardnadze magyar újságíróknak pedig olyan törvényszerű lépésről beszélt, amely a kétoldalú kapcsolatokat a múlt fölös terheitől szabadítja meg. Látszólag síma hétvége várt tehát a pénteken még egy utolsó tárgyalásra leülő szakértőkre (magyar részről Somogyi Ferenc külügyi államtitkárra és Borsits László vezérkari főnökre), pedig, mint utóbb az államtitkár elmondta, csak pénteken sikerült elfogadtatni a magyar kormány álláspontját a végső határidő tekintetében. Az utolsó alku tárgya két hónap volt, amelynek lefaragása a magyar fél készségétől függött. Magyarország késznek mutatkozott megvásárolni a szovjet hadsereg hatalmas üzem- és kenőanyagkészletét, de a tartályokra nemet mondott. Itt az áttörést annak engedélyezése hozta meg, hogy ha tudják, a szovjetek eladhatják a megürült tartályokat akár magánszemélyeknek is. Ezáltal 260 szerelvénnyel kevesebbnek kell Magyarországról távoznia. Ennek jelentősége az összesen 2029 szerelvénnyel összevetve mérhető fel igazán. A végső dátum után magyar földön nem marad egyetlen szovjet katona, egyetlen szovjet katonai tárgy sem. Nem lengte be semmiféle titokzatosság az aláírás előtti utolsó tárgyalásokat, majd a külügyminiszterek szombati eszmecseréjét, mind a diplomaták, mind a katonák készséggel válaszoltak az őket faggató újságíróknak. Talán a legnehezebb a megfigyelőként a tárgyalásokon jelen lévő magyar ellenzéki személyiségeket volt szóra bírni. Nem annyira a közlendők hiánya, mint az a vállalás fogta vissza őket, hogy ők most nem saját pártjaik, hanem az országos listát állító, nézeteiben, politikájában ugyancsak eltérő 12 párt megbízásából voltak Moszkvában. (folyt.) 1990. március 11., vasárnap 12:19
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Búcsú a katonáktól és fegyverektől (2. rész)
Demszky Gábor (SZDSZ), Kósa Lajos (Fidesz) és Raffay Ernő (MDF) egyfelől elismerte, hogy a magyar küldöttség tagjai következetesen képviselték a magyar érdekeket, másfelől azonban úgy vélték, hogy késői a jövő június végi időpont. Ők igazán ideálisnak azt tartanák, ha a kivonás jövő március 15-ig befejeződne. Elhangzott részükről olyan megjegyzés is, hogy a választások előtt a szovjetek az MSZP-t segítették az aláírással. Derűs epizódja volt a szombat délelőttnek, amikor az amúgyis jókedvű szovjet külügyminiszter az ezzel kapcsolatos kérdést feltevő újságírókat megkérte, hozzák össze őt a magyar ellenzékiekkel. Nekik válaszolva fejtette ki, hogy ők senkit sem akarnak támogatni a csapatkivonással sem Mongólia, sem Csehszlovákia, sem Magyarország esetében. Ők azt a céljukat akarják elérni, hogy minden külföldön lévő szovjet katonát hazavigyenek. Elhangzott az is, hogy a választások után hivatalba lépő kormánynak újra kellene tárgyalnia a határidőt. Somogyi Ferenc a további ,,srófolást,, már a mielőbbi és rendezett kivonulás egyensúlyát fölborító cselekedetnek nevezte. Végső állásfoglalást az ellenzékiek Moszkvában nem alakítottak ki, hiszen mandátumuk arra szólt, hogy a megfigyelőként szerzett tapasztalatokat osszák meg az őket delegáló többi párttal. Ha ezután sikerül valamilyen egységes véleményt kialakítani, akkor elképzelhető, hogy a tizenkettek közös nyilatkozatban mondanak véleményt az egyezményről. Annak kapcsán, hogy hosszú tárgyalások eredménye a szombaton aláírt egyezmény (amelyet a szovjet miniszter nem az asztalra kikészített ,,protokolltollal,, írt alá, hanem szokásához híven saját tollával), Sevardnadze nevetve mondta: sokkal könnyebb és gyorsabb a csapatok bevetéséről meghozni a döntést, mint kivonásukról. Később, már kérdésekre válaszolva érzékeltette, hogy a mai szovjet politika egyebek között éppen azon munkálkodik, hogy a szovjet vezetés sose küldje és küldhesse fiait felelőtlenül semmilyen ,,segítségnyújtás,, jegyében sem idegen földre. E szándékában a Szovjetunió - s ebben a Moszkvában járt magyar kormánytisztviselők és a velük lévő ellenzékiek teljesen egyetértettek - maga mellett tudhatja a szuverenitásában most megerősödött magyar nép támogatását. +++ Szántó András (Moszkva) MTI-PRESS 1990. március 11., vasárnap 12:21
Vissza »