|
|
|
|
Libération - Közép-Európa (1.rész)
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. február 15. csütörtök (MTI-tud) -
Közép-Európában még fel kell találni a demokráciát - erre a
következtetésre jut a közép-európai gazdasági és politikai
átalakulást elemző cikksorozatnak csütörtöki folytatásában Serge
July a Libération francia lapban. A cikk ezúttal főként a magyar, a
lengyel, az NDK-beli és a román politikai helyzet azonosságait és
különbségeit elemzi. Egyik következtetése, hogy bár a kommunista
pártok ,,elvesztették a hatalmat a fővárosokban,,, de a mindennapok
szintjén hatalmuk jórészt megmaradt, mert az államapparátusban
változatlanul jelen vannak képviselőik. Magyarországról azt írja,
hogy a kormány a leginkább kompromittált vezetők számára lehetővé
tette a nyugdíjba vonulást, ,,zajos felháborodást váltva ki,,.
A cikk második megállapítása az, hogy a reformkommunisták, akik sok esetben a változások kezdeményezői voltak, nem voltak képesek stabilizálni a folyamatokat, maguk is nehéz helyzetbe kerültek. Idézi Bihari Mihály és Tabajdi Csaba véleményét, Pozsgay Imre példájára hivatkozva.
,,A magyar példa azt is napvilágra hozta, ami valamennyi kommunista rendszerre jellemző: mivel a pártnak elvi monopóliuma volt a képzés terén, a kommunista párt alakította ki az elit zömét... A többé-kevésbé reformpárti kommunisták továbbra is kulcsszerepet töltenek be az átalakításban. A reformereknek azonban, Budapesten éppúgy, mint Kelet-Berlinben vagy Varsóban, nem sikerült kellő gyorsasággal előre haladniok a demokratizálásban: még a leginkább reformpártiakat is állandóan fékezték a konzervatívok, azok a lobbyk, amelyek az apparátus szociális érdekeit védelmezik. A demokratikus forradalom ugyanis a funkcionáriusok közül soknak szociális tragédiát jelent,, - írja a cikk. (folyt.)
1990. február 15., csütörtök 14:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|