|
|
|
|
Bemutatkozott a magyar Watergate-ügy kulcsfigurája (2. rész)
|
Végvári József azért fordult Roszik Gáborhoz, mert őróla biztosan tudta, hogy semmilyen szálon nem kapcsolható a belügyhöz. A megfigyeltek névsora viszont bizonyára több dossziét is kitenne, legalábbis erre lehet következtetni a sajtótájékoztatón elhangzott, csupán hevenyészett névsorból. Ismert ellenzéki vezetők (például Csoóri Sándor, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Lezsák Sándor, Németh Zsolt, Pető Iván, Solt Ottilia, Szekfű András), művészek (többek között Háy Ágnes, Kerényi Imre, Nagy Gáspár, Szervátiusz Tibor, Vallai Péter), országgyűlési képviselők (Czoma László nevét említették) szerepeltek a listán.
A megfigyelők oldalán pedig szép számmal szerepelnek a politikai nómenklatúra tagjainak hozzátartozói is. Végvári József megemlítette, hogy a szolgálatnál van állományban például Péter Gábor unokája, Benkei András volt belügyminiszter két veje és lánya, vagy Lakatos Ernő jelenlegi berlini nagykövet veje, aki osztályvezető.
Az információkkal kapcsolatban a belbiztonsági szolgálat tisztje közölte: a nem érdemlegesek a BM illetékes csoportfőnökségén maradtak, ám tudomása szeirnt a fontosak eljutottak Horváth Józsefhez, a Belső Biztonsági Szolgálat vezetőjéhez, aki rendszeres kapcsolatban állt Pallagi Ferenc miniszterhelyettessel, az Állambiztonsági Szolgálat vezetőjével, illetve Horváth István belügyminiszterrel. Végvári József szerint azokról az információkról, amelyekben fantáziát láttak, a belügyminiszter feltételezhetően beszámolt kormányülésen, de nem zárta ki, hogy az MSZ(M)P egyes vezetői is tájékoztatást kaptak.
A belbiztonsági szolgálat őrnagya megerősítette, hogy az ellenzéki személyek megfigyelésénél az információszerzés különböző eszközeit alkalmazták: a levélellenőrzéstől kezdve a telefon- és szobalehallgatásokon keresztül belső informátorok beépítéséig. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: a botrány kirobbanása óta is folytak az iratmegsemmisítések. Hozzáfűzte: a Belügyminisztérium más területein is ,,tüntettek el iratokat,,. Egy barátjától tudja - mondta Végvári József -, hogy karácsony táján megsemmisítették a Nagy Imre-per anyagának titkos részét. Így nem zárható ki, hogy számos fontos dossziét már sohasem találnak meg. (folyt. köv.)
1990. január 19., péntek 18:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|