|
|
|
|
Az ÉKDSZ nyílt levele alapszervezeteik dolgozóihoz (1. rész)
(OS)
|
1990. január 16., kedd - Kedves Kartársnők Kedves Kartársak
Az Élelmiszer-kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége köszönetét fejezi ki a bolthálózatban dolgozó és a vállalati központokban árubeszerzéssel, -utánpótlással, szállításszervezéssel, valamint az egyéb, kapcsolódó teendők végzésével foglalkozó vezetőknek és mnnkatársaknak a karácsonyi és szilveszteri csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért, és az azt követő újabb erőpróba: az áremeléseket megelőző, hatalmas felvásárlás szakembert és embert próbáló feladatának, majd a leltározásnak és az óriási munkát jelentő átárazásnak időt, energiát és fáradságot nem kímélő végrehajtásáért.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a megerőltető fizikai munka mellett közérzetüket az is rontja, hogy a vevők elkeseredése vagy dühe elsősorban a bolti dolgozókon csapódik le. Ráadásul a tömegkommunikáció egyes nyilatkozatok, kommentárok, cikkek által úgy tünteti fel a helyzetet, hogy a termelők oldaláról jogos volt az áremelés, de minden további esetleges áreltérítés már a kereskedelem jogtalan nyerészkedési szándéka miatt következik be. Ezzel pedig nyilvánvalóan ismét a szakma ellen hangolják a közvéleményt.
Holott az igazság az - és ezt minden rendelkezésünkre álló módon tudatosítani kívánjuk a vásárlók körében is -, hogy az élelmiszerkereskedelem mindenki által elismert, szinte már tarthatatlan helyzete éppen az erre a szakmára jellemző, alacsony árrésekre vezethető vissza. Nemcsak a bolti kiszolgálás színvonalának jogosan igényelt emeléséhez, de a jelenlegi szint megtartásához is elengedhetetlenül szükséges, hogy nagyobb árréstömeg realizálódjon az élelmiszer-kiskereskedelemben, ami a tarthatatlanul alacsony bérek emelésének is a forrása egyben.
Szakszervezetünk, az Élelmiszer-kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete elnöksége 1990. január 8-i ülésén úgy foglalt állást, hogy tovább harcolunk jogos követelésünk, az alakuló kongresszusunkon tagságunk által is megfogalmazott igény: a bérlemaradásuk mértékének radikális csökkentése érdekében.
Az a véleményünk, hogy az élelmiszer-kiskereskedelemben a bérfejlesztés 20 százalékáig terjedő adómentessége valóban kedvező, de csupán egy lehetőség, amelynek a megvalósításához az anyagi fedezetet a vállalatoknak saját maguknak kell megteremteniük. Ennek pedig az egyetlen forrása a forgalom után képződő árréstömeg költségfedezeti részének tisztességes árképzéssel történő növelése. (folyt. köv.)
1990. január 16., kedd 17:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|