|
|
|
|
Felderítés a ,,nyitott égbolton,, (1. rész)
|
1990 január 11.csütörtök (MTI-PRESS)- A múlt hét második
felében sokan talán elsiklottak a napilapokban közölt hír felett,
hogy tudniillik a kanadai légierő egyik C-130-as Herkules típusú
katonai szállítógépe - a Varsói Szerződés tagállamai közül elsőként
- éppen hazánk légterében végezhetett háromórás próbarepülést a Bush
amerikai elnök által tavaly májusban felmelegített ,,nyitott
égbolt,, javaslat realitása jegyében.
A ,,felmelegítés,, szóhasználat már csak azért is indokolt, mert az ötlet nem tőle, hanem korai elődjétől, Dwight Eisenhowertől származott. Még 1955-ben - tehát a kelet-nyugati hidegháború idején - állt elő azzal a meghökkentőnek tűnő elgondolással, mi lenne, ha a Kelet és Nyugat (azaz a NATO és a Varsói Szerződés Szervezete) kölcsönösen lehetővé tenné egymásnak a másik fél ,,átláthatóságának,, valamilyen intézményes biztosítását, vagyis a feltételezett támadó szándékok gyanújának eloszlatását szolgáló kétoldalú légi felderítését rendszeresítését? Mai szemmel nézve aligha csodálkozhatnánk azon, hogy az akkori feszült nemzetközi légkörben a kezdeményezés nem talált kedvező fogadtatásra Moszkvában, hiszen Nyikita Hruscsov annak idején szentül meg volt győződve arról, az Egyesült Államok kormánya ezzel - úgymind - legalizálni igyekszik a nyílt kémkedést.
Az azóta eltelt több mint három és fél évtizedben sok minden megváltozott, és nemcsak a Szovjetunióban. Az 1986-os stockholmi konferencia bizalomerősítő intézkedéseiben megtestesülő ajánlások - az 1975-ös helsinki értekezlet szellemében - időközben gyakorlati valósággá váltak. A ,,nyitott égbolthoz,, vezető út néhány száz kilométeres magyarországi szakasza nem lett volna végigjárható, ha nem előzte volna meg a VSZ és a NATO közti közvetlen kapcsolatfelvétel, a hadgyakorlatra száló kölcsönös meghívások egész sora, a különböző szintű katonai vezetők és delegációk érintkezésének rendszeressé tétele, vagy például az 1987-es szovjet-amerikai INF-szeerződés értelmében megsemisítésre ítélt közepes hatótávolságú nukleáris rakéták felrobbantási színhelyein a külföldi ellenőrök jelenléte. A sort lehetne még folytatni tovább, a lényeg azonban az, hogy amilyen mértékben oszlik a kelet-nyugati politikai bizalmatlanság, ugyanolyan mértékben és ütemben egyre inkább szűnőfélben lesz a katonai titkolódzás. Ennek különben sincs túl sok értelme, már csak annál fogva sem, mivel a kozmikus felderítés ,,égi szemei,, elől tulajdonképpen úgysem lehet elrejteni semmit, bár ezt a nagyobb megbízhatóság okából ki kell egészíteni a földközeli légi megfigyelés adataival is,. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök 14:35
|
Vissza »
|
|
Felderítés a ,,nyitott égbolton,, (2. rész)
|
Nos, éppen ennek a célnak a szolgálatában áll a C-130-as kanadai gép hazai ,,vendégszereplése,, , amely - vegyes személyzettel - az előre meghatározott útvonalon nemcsak a magyar néphadsereg, hanem bizonyos körzetekben a szovjet déli hadseregcsoport katonai objektumait is szemrevételezte. Természetesen csupán vizuálisan, miután ez a géptípus nem volt felszerelve olyan elektronikai berendezéseekkel, amnelyekkel korlátozott látási viszonyok között is pontosan felderíthetők az adott védelmi bázisok.
Mindazonáltal a legteljesebb nyíltság jegyében végrehajtott repülés számos tanulsággal szolgált arra nézve, hogy a ,,nyitott égbolt,, csak akkor lehet igazán nyitott, ha a NATO és a Varsói Szerződés országainak légterében a későbbiekben esetleg sorra kerülő ellenőrző-felderítő repülések rendszeresítése előtt még néhány kényes kérdést tisztáznak, például azt, mennyire lesznek azonosak a technikai feltételek az érdekelt felek között. E tekintetben egyoldalúságról nyilván nem lehet szó, tehát egyik fél sem kerülhet előnybe a másikkal szemben.
Mint a hírügynökségi jelentések tudtul adják, erről a problémák komplexumáról február első felében kezdenek tárgyalásokat a kanadai fővárosban. Remélhetően sikerrel. Örvendetes, hogy Csehszlovákia pozitív reagálásához máris csatlakozott a Szovjetunió és a ,,nyitott égbolt,, terve több NATO-tagállamban is egyetértő támogatásra számíthat. A két politika-katonai tömb képviselőinek e tárgyban folytatandó megbeszélései - hacsak közben nem történik valami váratlan esemény - eredménnyel kecsegtethetnek. Mi, a magunk részéről mindenesetre vállalkoztunk az úttörő szerepre, vagy inkább - pontosabban fogalmazva - Bush amerikak elnök múlt év májusi felvetésének támogatására, a siker azonban nemcsak rajtunk múlik.
Serfőző László MTI-PRESS
1990. január 11., csütörtök 14:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|