|
|
|
|
- Petrasovits Anna genfi beszéde - 1. folyt.
|
Tagjaink megalkották pártjukat, megszervezték kongresszusukat. Tudták ugyanis, mi forog kockán: pártunk léte, vagy pusztulása. Vagy mondhatnám azt is, a valódi hiteles baloldal sorsa Magyarországon. A következő hónapokban vagy években mozgásba lendülhet a kalapács, de éppígy győzedelmeskedhet a rózsa is a kalapács felett. Abban a gazdasági romlásban, amelyet a kommunista párt okozott és folyamatosan most is elősegít, ez alkalommal a furcsa és kétséges szociáldemokrácia álarcában a kétségbeesett munkások, sztrájkokkal rázhatják meg ezt az országot. A szakszervezetek esetleg mozgósíthatják majd a kétségbeesett munkástízezreket. A Szociáldemokrata Párt pedig politikai támogatást adhat majd az alkalmazás nélküli és alulfizetett tömegeknek. Mert, ha ideérkezünk, így kell tennünk. Nekünk, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak vezetnünk kell. Mi pártként ugyanazt a választ kaptuk, mint maguk a munkások: nincs rátok szükség. Éreztük is. Az első perctől éreztük, hogy nem kívánt gyermekek vagyunk a hatalom számára. S tényleg, a hatalom átmentéshez nincs is ránk szükség. Mert ez az, amit a kommunisták a békés átmenet alatt értenek. Mi ezzel szemben valami teljesen mást. Ezért vagyunk mi ebben a kaméleon-showműsorban a zavartkeltők. De azok a kiábrándult munkások, a semmilyen kiváltsággal nem rendelkező alkalmazottak is, akik egyébként majdnem az egész Magyarországot jelentik. Az embereknek még vannak reményeik és álmaik. Látták a tv-ben a műsorokat a kongresszusunkról, látták, a több mint 600 küldöttünket, akik mintegy 10 ezer tagot képviseltek az egész Magyarországról. Hallották programjainkat, ajánlásainkat, politikai nézeteinket. S ugyanazokat az arcokat láthatták, mint amelyek saját munkahelyeiken veszik körül őket: önmagukat láthatták a mi kongresszusunkon. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|