|
|
 |
|
 |
Moszkvai beszélgetések egy háborúról (1. rész)
|
1989. október 17. kedd (MTI-Panoráma) - Az első holttest látványa volt a legmegrázóbb Igor számára. És a többi? Az ember idővel mindent képes megszokni.
Igor szinte gyerek volt még, amikor először lőtt emberre. Akkor
is, amikor először megsebesült. Repeszszilánkokat vett ki a hátából
a tábori orvos. Szinte az iskolapadból vitték el Afganisztánba. Két
héttel a technikum befejezése után kapta meg behívóját. - Mi a
legmaradandóbb kép az emlékezetében Afganisztánról? - kérdezem tőle.
- Minden sárga volt - válaszolja - a föld, a hegyek, a halottak
arca.
A borzalmak képei belekövesednek az emlékezetbe, és
jóvátehetetlen károkat okoznak a pszichikumban. Különösen rombolóan
hatnak az alig felserdült ifjak személyiségére. Kifürkészhetetlen,
milyen kéregmozgások zajlanak le a sérült lelkek mélyrétegeiben. A
sérült személyiség sokáig teljesen normálisan reagál a külvilág
ingereire. Egyszer csak rejtelmes erőktől indíttatva előtör belőlük
a gyötrő emlékképek lávája, és a felszínre érve az agresszió
pusztító tüzével zúdul a környezetre - mondják tapasztalataik
alapján az ifjú hadastyánok lelki utógondozását végző
pszichológusok.
Statisztikailag kimutatott tény, hogy az Afganisztánból hazatért
szovjet ifjak között sokkal nagyobb a súlyos erőszakos
bűncselekményt elkövetők aránya, mint az átlagos országos arány. A
másik véglet, a mélységes depresszió, s a belőle fakadó
alkoholizmus, kábítószerfüggőség, öngyilkosság.
Igor szerencsésebb és erősebb sok társánál. Egyetemre jár,
lakást kapott, megnősült, s van egy gyönyörű kétéves kislánya. Igor
tanul és felejt. Jogot tanul és jogtalanságot felejt. ,,Amikor
bevonultam, szentül hittem, amit mondtak: internacionalista
kötelességem teljesítem. Dzsalálábádnál a közelünkben harcolt az
afgán kormányhadsereg egy ezrede. Két hónap leforgása alatt
harmadára apadt a létszáma. Hová lettek az embereid? - kérdeztük a
parancsnoktól. Átálltak a dusmanokhoz - felelte. Akkor gondolkodóba
estem.,,
Kérdem Igort, hogyan mesél majd háborús éveiről kislányának.
Büszkén? Szomorúan? Szégyenkezve? Zavartan hallgat. Talán még nem
gondolt bele korábban, hogy egyszer a számára legdrágább lénynek is
számot kell adnia arról, amit magában sem tud elrendezni. - Az még
soká lesz - szólal meg végre halkan. Aztán megismétli, belefogódzva
ebbe a vigaszba: Az még soká lesz. Addig még annyi minden változik
Igor a feledésben bízik. (folyt.)
1989. október 17., kedd 12:50
|
Vissza »
|
|
Moszkvai beszélgetések egy háborúról 2.
|
- Nagy probléma a testileg rokkantak további életének
megszervezése - mondja Valerij Falalejev, az Afganisztáni Veteránok
Szövetségének elnökhelyettese. Egy moszkvai bérház alagsorában
beszélgetünk. Itt van néhány végtelenül egyszerűen berendezett, szűk
helyiségben a szövetség országos központja. A szövetség igyekszik a
hadirokkantak számára munkát biztosítani, művégtagokat, tolókocsikat
szerezni. Nemrégiben hoztak ötven darab tolókocsit Magyarországról.
A szovjet déli hadseregcsoport polgári alkalmazottai adták össze
rájuk a pénzt, és a Gyógyászati Segédeszközök Gyárában vették meg a
rokkantjárműveket. Összesen körülbelül 1800 darab kellene. A
vietnami háború amerikai veteránjainak szövetsége megígérte: ingyen
szállít nekik néhány darabot.
- Szövetségünk nem afféle ,,hadviseltek bajtársi szövetsége,, ,
ahol a volt harcosok poharakat emelgetve, kiszínezve felemlegetik
egykori hőstetteiket - mondja az elnökhelyettes. A szövetség
karitatív szervezet. Itt hétköznapi aprómunka folyik. Szakmai
átképzéseket szervezünk, lakás után rohangálunk, iskolai
felvételeket intézünk, házhoz viszünk munkát bedolgozóként
foglalkoztatott hadirokkantaknak, ehhez gépkocsit, sofőrt
biztosítunk stb.
Honnan van erre pénz? A szövetség által a hadirokkantok részére
létrehozott kisszövetkezetek, önelszámoló egységek rentábilisak.
Jövedelmük biztosítja a tagok tisztes megélhetését és az
újratermelést. S ami a legtöbb: azt az érzést nyújtják a
hadirokkantaknak, hogy fiatalon derékba tört életükkel még
kezdhetnek valamit. +++
Barta György (Moszkva) MTI-Panoráma
1989. október 17., kedd 12:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|