|
|
|
|
Billy Graham, az evangelista (1.) Teltházas ima a Népstadionban ?
|
1989. július 23. (MTI-PRESS) - Sokakat meglepett, amikor a Billy Graham Evangélizációs Társaság júliusi budapesti sajtótájékoztatóján a szervezők nem csupán "teltházat" helyeztek kilátásba alapítójuk-névadójuk július 29-iki népstadionbeli igehirdetésére, hanem közölték: arra is minden előkészületet megtettek, hogy a netán kívül rekedtek a stadion környékén, hangszórók útján hallhassák Graham szavait. Miközben tehát akad, aki még a már-már kínos félházban sem biztos, ők akár a százezer résztvevőt sem tartják kizártnak.
Az, hogy ki becsülte túl vagy alul a magyarországi érdeklődést, nyilván legkésőbb a prédikáció napján majd kiderül. De, hogy mihez van szokva ez a túlzás nélkül már egész világot bejárt, példa nélkül álló vallási intézmény, az éppen ezekből az előkészületekből is jól látható. Való igaz, hogy bár Billy Graham, századunk világjáró envagélistája habozás nélkül, rendszeresen megszólal börtönökben, szociális intézményekben, kis közösségek előtt is, azonban prédikációinak a jellemző fóruma mégis inkább az angliai vagy dél-amerikai (vagy bármely világrészbeli) stadion, akár esőben is kuporgó többszázezres hallgatósággal - esetleg az 1977-es szöuli alkalom, amikor becslések szerint egymillióan követték figyelemmel szavait. Sokan kételkednek is abban, hogy lehet-e őszinte az olyan vallási igehirdetés, amely a meghitt "lélekhez szólás" helyett a szinte show-elemeket felvonultató, tömegrendezvény benyomását kelti. Tény, hogy Graham e tekintetben igazi "amerikai" termék, ám éppen - kivétel nélkül mindig nagy tömegeket vonzó - világjárása mutatja, hogy sajátos koreorográfiájú fellépése korántsem csak az Újvilágban létjogosult. Graham egyik legutolsó könyvének magyar- országi előszavában dr.Haraszti Sándor éppen erről jegyezte meg, hogy voltaképpen Graham a mindjobban urbanizált, az ipari társadalom számtalan új formájával, szokásával azonosuló világunk adottságait vette figyelembe akkor, amikor a templomoktól elforduló embereknek mintegy "utána menve", semleges helyeken, a szabad ég alatt kezdett nekik közvetlen hangon, hétköznapi természetességgel a hit, a remény fontosságáról, az Istennel való megbékélés gyógyírt hozó hatásáról beszélni. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap 10:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|