Rendszerváltás és az MTI

	Rajzolva könnyebb (1.rész)
Tokió, 1989. július 17. hétfő (MTI-Panoráma) A japán képregények, miután meghódították az egész lakosságot, betörnek az oktatás területére is. A külvilág által oly sokat bírált vagy megmosolygott felszínes kikapcsolódást nyújtónak minősített japán képregények - a mangák - a nyomdaipari termékek egynegyedét teszik ki. Minden lakosra vagy nyolcvan jut évente ezekből az alkotásokból, amelyeket már csak azért is helytelen fércműveknek minősíteni, mert egy-egy kötet alapötletét nem kisebb lángelme szolgáltatta, mint például Marx. A Tőke manga-kiadása éppúgy megtalálható a japán könyvesboltok polcain, szemléltető, összefüggésekre rámutató ábrákkal és a munkásosztály nyomorgó képviselőinek korabeli figuráival, valamint az elnyomó osztály ködös Albionban egykor szokásos volt kizsákmányolási módszereinek a bemutatásával, mint a Sony cég elnökének a világsikerhez vezető utat ismertető önélatrajzi vallomás. A nyolcvanas évek elején már tettek arra kísérletet, hogy a manga-jellegú karikatúrákat becsempésszék a tankönyvekbe is. Az atom szerkezetének és a magfúzió lélegzetelállító jelenségének rajzos mangaábrázolását akarták a fizika tankönyvekben felhasználni, szemléltető anyagként, azonban a mangák sokszor valóban kétes értékű sikerkönyveit - beleértve a rajzos pornoirodalmat is - mélyen elítélő tankönyv-cenzorok megakadályozták. Most ismételt próbálkozás történt. A szigetország egyik legnépszerűbb grafikusa, Jagucsi Takao - aki az első általános iskolások olvasási tudásszintjének megfelelő manga-füzetek szerzője - arra kapott megbízást, hogy készítsen rajzos angol társalgási segéd-nyelvkönyvet. Az ötlet elég bizarrnak tűnik, azonban az apró részletek finom grafikus kidolgozását tökélyre fejlesztő mester a japánok ugyancsak gyenge nyelvtanulási készségén éppen a szigetország lakóinak kifinomult vizuális képességét felhasználva próbál változtatni. Dús, burjánzó rajzai ugyanis a hétköznapi élet rejtelmeibe vezetik majd a kalandos utazásokat kedvelő fiatalokat, azonban ahhoz, hogy a ravasz szerkesztésű kép labirintusok között el tudjanak igazodni a diákok, el kell, hogy olvassák majd az angol nyelvű lábjegyzeteket. (folyt.) 1989. július 17., hétfő 14:18
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Rajzolva könnyebb (2.rész)
A mangáknak az idegen nyelvtanulásban való alkalmazása egyébként nem más, mint a japán írásjelek olvasási készségét fokozatosan fejlesztő képregények jól bevált módszerének a továbbfejlesztése. Az újságok olvasásához ugyanis átlag 2500 fogalmi jel - úgynevezett kandzsi - ismerete szükséges. A legegyszerűbb ilyen kínai eredetű írásjel két vonásból áll, a legbonyolultabb pedig 28-ból. Egy-egy ilyen kandzsi jelentése azonban szövegkörnyezetétől függően akár negyven különböző dolgot is jelenthet. Az írás-olvasás bonyolultsága miatt az általános iskola alsó tagozatának hat osztályában összesen 891 jelet tanítanak, fokról fokra bevezetve a gyerekeket nyelvük, rejtelmeibe. A mangásított gyermekirodalom éppen ezért figyelembe veszi, hogy milyen kandzsi-tudású korosztályt céloz meg. Az izgalmas képanyag közzé azonban ravaszul egy -egy ismeretlen kandzsit is becsempésznek, ami a képregényt faló gyerekeket arra kényszeríti, hogy szótár segítségével megfejtsék anyanyelvük egy-egy addig számukra rejtett tartalmat hordozó írásjelet is. Ez adta a japán-angol társalgási nyelvkönyv alapötlet is. Egy dolog azonban egyelőre rejtély: hogyan fogják képileg kifejezni a kiejtést? Ez egyelőre elképzelhetetlen e sorok írója számára, aki azonban azon sem lepődne meg, ha az oldalakba beépített kártya-vékonyságú szintetizátor lenne erre hivatott és újjnyomásra fel is olvasná a lábjegyzeteket. Technikailag ennek - a zenélő gyermekkönyvek és a miniatürizált japán mesterséges hangrögzítő berendezések ismeretében - aligha lehet akadálya. - De akkor az már nem manga, hanem egy másik történet lenne.+++ Trom András (Tokió), MTI-Panoráma 1989. július 17., hétfő 14:20
Vissza »