|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Kolláth Pál búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Kolláth Pálnak, a
Mező Imre úti temetőben elhangzott búcsúbeszédét. Keretet később
adunk.
x x x
Tisztelt Kádár elvtárs
Búcsúzni jöttem. Több ezer társam nevében, akik kimondva,
kimondatlanul hasonlóan éreztek Ön iránt, mint én. Angyalföldi
munkás vagyok. Munkahelyem a Hajógyár, lakóhelyem a XIII. kerület,
melyhez Kádár elvtárs is sok szállal kötődött, ahová szinte
hazajárt.
A környezetemben élők, pártunk tagjai, pártszervezetem,
pártonkívüli munkatársaim, ismerőseim szeretetét, tiszteletét,
nagyrabecsülését kívánom kifejezni. Az Ön munkássága, élete,
szorgalma, töretlen tenni akarása, elkötelezettsége, nemcsak a
sajtóból, televízióból jutott el hozzánk. Gyárlátogatásai
alkalmával, országgyűlési választó beszédei megtartásakor,
találkozásainkkor személyesen győződhettünk meg arról, hogy értünk,
velünk a munkásokért dolgozik. Közvetlenségével, egyszerű,
közérthető előadásaival, a dolgokat nevén nevező beszédével értünk,
hozzánk szólt.
Érdeklődése a dolgozók iránt, felelősségérzete sorsunkért nem a
hivatásos és fizetett politikus, hanem az osztályából kinevelődött,
azt haláláig hűen szolgáló ember becsületessége volt. Szeretik Önt
Angyalföldön a munkások, értelmiségiek, a választópolgárok és
egyáltalán az emberek.
Lehet, hogy nem is mindig tudtuk, miért, de éreztük, nem
hivatalból, hanem hivatástudatból törődött velünk. Beszédemből úgy
tűnhet csak a miénk volt ez az érzés, de azt hiszem nemcsak
Angyalföldé, hanem minden jóérzésű ember véleménye ez. Ők nem
felejtik el, hogy az Ön vezetése idején, becsületes munkával milliók
jutottak el a nincstelenségből odáig, hogy ma van veszítenivalónk.
Tudom sokan nem értették meg. Úgy látszik azok, akik igazán
közelállóként, mint mi munkások, és akik távolról, mint sok
világhírű külföldi politikus látták, értékelik igazi nagyságát.
A párt megújulása, melyen egy emberöltőn át dolgozott, nem egy,
de több fiatalos, dinamikus, tettre kész Kádár Jánost igényel ma is.
Céljaink eléréséhez olyan vezetők kellenek, akik nem felejtik el
honnan jöttek, kikért dolgoznak, hová és kikkel akarnak elérni,
olyanok, mint Ön Kádár elvtárs. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 19:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|