|
|
|
|
- Interjú Bill Lomaxszal - 3. folyt.
|
- Pozsgay Imre és az MSZMP reformszárnya valóban ebben a megvilágításban kezd feltűnni, mint a magyar történelemmel és hagyományokkal összeillő szocializmus bajnoka. Felszínesen ebben van is valami igazság. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk a szereplőket és a folyamatokat, akkor az összehasonlítás sóntít. Nagy Imre sohasem akart hatalmat magának. Sohasem módosította elveit annak érdekében, hogy hatalmat szerezzen. Egész pályafutása során következetesen kitartott meggyőződései mellett. Rendszeresen megtagadta az önkritika gyakorlását, és nem volt hajlandó egyezkedni fogvatartóival. Ilyen ember maradt az utolsó pillanatig. Ugyanez nem mondható el Pozsgay Imréről. Neki például 33 évbe tellett, hogy rájöjjön: mi történt 1956-ban. Ami a Nagy Imrét támogató reformkommunistákat illeti, majdnem mindegyik valamikor hívő kommunista volt, aki rájött hogy egykori ideáljait a terror és az elnyomás szentesítésére használták fel. Ők aztán a kiábrándultság és a bűntudat hatására próbálták jóvátenni az általuk elkövetett vétkeket. De - mint egykori hívőknek - cselekedeteik rugója továbbra is a szenvedélyes meggyőződés maradt. A mai reformkommunista nemzedék viszont pályafutását az 1956 utáni terror és elnyomás éveiben kezdte. Felemelkedésük időszaka a kádárista kényszer és korrupció évtizedeire esett. Nehéz elhinni, hogy jelenlegi átállásuk Nagy Imre és a forradalom ügye mellé nem épp olyan opportunista és elvtelen, mint amilyen korábbi belenyugvásuk volt 1956-nak ellenforradalomként való megbélyegzésébe, vagy Nagy Imre árulóként történt kivégzésébe. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|