|
|
 |
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (45. rész) - Forgács Ferenc
|
Miután a végére értek a kivégzettek névsora felolvasásának,
,,1956 minden hősi halottja és mártírja,, előtt tisztelegtek. A
fáklyatartók minden fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen
forradalmár üres koporsóját Nagy Imre koporsója mellé vitték. Itt
Forgács Ferenc (Politikai Foglyok Szövetsége) mondott először
beszédet.
- Búcsúzni jöttünk a nemzet mártírjaitól, akik életüket áldozták
fel a magyar szabadságért és a hazáért. Az 1956-os forradalom fénye
bevilágította nemcsak hazánkat, hanem az egész világot is. Öröm és
kétségek között élt a nemzet, de sajnos az öröm rövid ideig tartó
volt. A forradalmat brutálisan felszámoló sztálini gépezet nem
ismert kegyelmet. Harminchárom év választ el bennünket a véres,
tragikus eseményektől. Ma is elevenen él bennem börtönéveim napja,
és a halálos cellákban eltöltött 11 hónap, ahol mindnyájan vártuk
kivégzésünk napját.
- Ez idő alatt nem egy drága barátomnak voltam utolsó utitársa,
akiknek, átötelve őket, mondtam egy utolsó isten hozzádot. Egy sem
volt köztük gyáva. Mindegyik bátran ment élete utolsó útjára,
ahonnan soha többé nincs visszatérés. Mindnyájan elbúcsúztak
szeretteiktől, és fennhangon kiáltották a rideg börtönfalak között
döbbentesen ható szavakat: a hazámért halok meg
Mártírhalált halt
bajtársaim szavai hagyatékként maradtak ránk, melyek köteleznek
bennünket, elsősorban arra, hogy méltó búcsút vegyünk tőlük. Búcsút
vegyünk a Nagy Józsefektől, a Szabó Lajosoktól, Bárány Jánosoktól,
Angyal Istvánoktól és Szirmai Ottóktól és a többi sok száz magyar
kivégzett bajtársunktól. A ránk maradt utolsó hagyaték másodsorban
kötelez bennünket e búcsúperceinkben arra, hogy azt az örökséget,
amit nekünk átadtak, tovább folytassuk, és vigyük mindaddig, míg
hazánk egy közös kibontakozás reményében újra nem lesz teljesen
független és szabad. Itt, az emlékmű alapköve előtt, a Magyar
Politikai Foglyok Szövetsége nevében esküszöm, hogy folytatjuk a
veletek közösen megkezdett utat. Kérem a jó istent, adjon számotokra
örök békét ebben a 301-es parcellában, ahol a hóhérkezektől
megszabadulva jeltelen sírokban álmodjátok örök álmotokat a
szabadságról és a nemzetről. Ígérjük, hogy a szabadságban újraépülő
nemzet mindig őrködni fog békés álmotok felett. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 20:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|