|
|
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (1. rész)
|
1989. június 4., vasárnap - Nem kér időt arra, hogy kormányát engedjék nyugodtan dolgozni, még csak bizalmat sem kér most már, mert az ígérgetések, a szavak ideje lejárt, a tettek ideje jött el - nyilatkozta Németh Miklós a Magyar Rádió vasárnapi adásának Hívja a 388-378-at című műsorában.
A miniszterelnök e kora délelőtti beszélgetésben Wisinger István mikrofonja előtt ,,az utca emberének,, adott interjút, az állampolgárnak válaszolt a telefonon, levélben föltett kérdésekre felelve. Kifejtette: ha a nép, a Parlament, a közvélemény úgy látja, hogy ez a kormány - bár sok feszültséget okozva és áldozatot is kérve - bizonyítani tudja, hogy elmozdultunk a holtpontról, akkor van remény arra, hogy néhány év múlva megállapíthassuk: volt értelme szenvedni és küszködni. Szó volt a műsorban Nagy Imrének és sorstársainak közelgő temetéséről, amelyről szólva a kormányfő azt mondta: június 16-a vízválasztó lehet. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy ez a nap a nemzeti megbékélés és kiegyezés, a tiszteletadás és a gyász napja mellett történelmi szakaszhatár is lesz. Lehetővé válik, hogy minél előbb lapozni tudjunk múltunkban, hogy szemünket még inkább a jövő feladataira vessük, és lélekben is erre összpontosítsunk. - Hogyan ébredt a miniszterelnök? - tudakolta a riporter, utalva arra, hogy Németh Miklós a Parlamentben elmondta: néha álmatlan éjszakái vannak. - Én azt hiszem természetes, hogy a miniszterelnöknek van magánélete - hangzott a válasz -, s meg merem kockáztatni: több álmatlan éjszakája van, mint egy magánembernek. És az is természetes, hogy ha olyan nagy jelentőségű kérdésekről tárgyal a Parlament, mint a pénzügyi csomagterv, vagy Bős-Nagymaros kérdése akkor arra hónapokig készül az ember, keresi a lehetséges tartományban a legjobb megoldást, konzultál a legszűkebb munkatársaival, szakértőkkel, mérlegeli a tanácsokat, és ez ülepedik, érlelődik benne; ehhez a folyamathoz pedig hozzátartoznak a hajnali felriadások. A következő kérdés - amelyre igenlő választ adott a miniszterelnök - az volt: túlzás-e, hogy az elmúlt két hét politikusi pályafutásának legzsúfoltabb két hete volt? Hiszen Németh Miklós Bős-Nagymaros ügyében Prágában, majd Bécsben járt, a hét elején Központi Bizottsági ülés volt, és négy napon át ülésezett a Parlament, ahol két nagy fontosságú beszédet mondott. A továbbiakban többnyire e témakörökön belül zajlott a beszélgetés, mégpedig egy egyetemista kérdésével: szakmai, politikai vagy anyagi okokból állították-e le a nagymarosi vízlépcső építkezését? (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 17:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|