|
|
|
|
Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (1. rész)
|
1989. március 16., csütörtök - Az alábbiakban közöljük Németh Miklós miniszterelnök beszédét, ami csütörtök este hangzik el az ASPEN-Intézet budapesti konferenciájának vacsoráján.
Megtiszteltetés számomra, hogy az ASPEN-Intézet budapesti konferenciáján a vendéglátó Magyarország miniszterelnökeként üdvözölhetem Önöket. Számomra külön öröm, hogy az ASPEN-Intézet szocialista országban első ízben rendezett konferenciájának házigazdája éppen a Magyar Külügyi Intézet, egy magyar tudományos intézet lehet. A kelet-nyugati szellemi hídverés és a megértés műhelyének tekintett amerikai alapítású, nyugat-berlini intézetnek a konferenciája Budapesten - önmagában is - sokat mondó tény: valóban a helsinki folyamatra alapozott, ígéretes jövő jelképe. A konferencia témája, a ,,közös európai ház,, építése soha nem volt annyira időszerű, mint napjainkban. Valamennyien tudjuk, hogy ez a politikai metafóra még sok tekintetben kidolgozatlan. De talán épp ez adja meg az esélyt arra, hogy minden európai ország - és az Európában különleges felelősséget vállaló Egyesült Államok és Kanada is - társszerzőként együtt munkálkodjék a ,,Ház,, tervezésében és alapjainak lerakásában. Magyarország különösen érintett minden összeurópai együttműködésben. Geopolitikai helyzete, történelmi és kulturális hagyományai különösen érdekeltté teszik Európa békéjében és biztonságában, a békés egymás mellett élés békés együttműködéssé történő fejlesztésében. Nyilvánvaló: minél több közös érdeket intézményesítünk a kontinens két fele között, számunkra annál nagyobb a mozgástér és vele nagyobb az esély gazdaság- és társadalomépítő feladataink megoldására. Hangsúlyozni szeretném, hogy az egységes Európa gondolatának ápolásában a magyar kormány a magyar nép történelmi sorosáért érzett felelőssége alapján önálló külpolitikai irányvonal érvényesítésével vesz részt. Külpolitikai irányvonalunk lényegét megválasztásomkor az Országgyűlésben a ,,híd-szerep,, vállalásával jellemeztem. Ezzel a magyar külpolitika egy régi elvéhez nyúltam vissza. Ezeréves történelmünk során a magyar állam gyakran törekedett erre és ez a magyar társadalom többségének egyetértésével találkozott. (folyt.köv.)
1989. március 16., csütörtök 18:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|