|
|
|
|
Az MSZMP KB ülése - Szűrös Mátyás beszéde (16. rész)
|
A nyugathoz való kapcsolódás nem csökkenti - és nem is csökkentheti - számunkra a szocialista kapcsolatrendszer jelentőségét. Nem a szövetségeseinkkkel folytatott együttműködés korlátozására, leépítésére kell törekednünk, hanem a nyugati államokhoz fűződő kapcsolatainkat kell minél érdemibbé, minél tartalmasabbá tennünk. A szocialista együttműködés továbbfejlesztése változatlanul nemzetti érdekünk. Az elmúlt évek fejleményein végigtekintve elmondhatjuk, hogy kialakult egy önálló, markáns arculatú magyar külpolitika, amely tekintélyt, megbecsülést szerzett hazánknak szövetségeseink és partnereink körében szerte a világon. E külpolitikai megújulás kezdetét jelezte a szocialista együttműködés elveinek és gyakorlatának átértékelése, a nemzeti és a közös érdekek összefüggéseinek tisztázása még a nyolcvanas évek első felében. Törekvéseink eredményeként oldódtak szövetségi rendszerünkben az alá-fölérendeltségi viszonyok, s helyükbe mindinkább az egyenjogú partneri kapcsolatok lépnek. Fordulatot jelentett a magyar külpolitikában a szomszédos országokban élő magyarsággal kapcsolatos politikánk gyökeres átértékelése, a sorsuk alakulásáért viselt felelősségünk vállalása. Hozzáláttunk az önálló magyar biztonságpolitika külpolitikai összefüggéseinek kidolgozásához, és nyilvánosan, nemzetközi fórumokon megerősítettük: hazánk érdekelt abban, hogy a leszerelés, illetve a haderőcsökkentés első szakaszában érintett országok sorába kerüljön, és lehetségesnek tartjuk, hogy szövetségi rendszerünk jelentős csökkentéseket hajtson végre, akár egyoldalúan is. Ma már tudjuk: a mi fellépésünk is szerepet játszott abban, hogy a szovjet vezetés elhatározta a jelentős haderő- és fegyverzetcsökkentést, s hogy hazánkból is kivonnak szovjet erőket. Jelentős átalakulás következett be kétoldalú kapcsolatainkban is; kiegyensúlyozott viszonyt alakítottunk ki minden világhatalommal, amelynek során rendeztük kapcsolatainkat Kínával. Ezt a külpolitikát megerősítette az MSZMP országos pártértekezlete. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy a gyors ütemben fejlődő pártok, alternatív szervezetek sem kérdőjelezték meg annak alapvető vonásait. Talán úgy is lehetne fogalmaznunk, hogy a külpolitika azon nagyon kevés terület egyike, ahol még van társadalmi egyetértés. (folyt. köv.)
1989. március 7., kedd 19:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|