|
|
 |
|
 |
Örmény gyerekek, donyecki táncosok (1.rész)
|
Washington, 1989. február 16. csütörtök (MTI-Panoráma) - Az új amerikai kormány arról beszél, hogy még nem tudja, milyen politikát folytat majd a Szovjetunió irányában, miközben a világ nem minden nyugtalanság nélkül figyeli, hogy a washingtoni kormányváltozás miatt nem szenvednek-e nagyobb késedelmet a mindenki által várt tárgyalások. Jóllehet a kormány hallgatásba burkolódzik, mind több jele van annak, hogy folytatódik a közeledés Moszkvához - talán még gyorsabban is, mint a Reagan-kormányzat utolsó éveiben.
Szerepe lehet ebben annak is, hogy az Egyesült Államokban - a
,,nagypolitikától,, függetlenül - érezhetően változik a közhangulat
a Szovjetunió tekintetében. A kormány - noha óvatosan - bátorítja is
ezt a változast, látványos jelképes gesztusokkal, amire a napokban
két példa is szolgált.
A Washington mellett fekvő Andrews légitámaszponton, a kormány
repülőterén az amerikai légierő egyik óriás szállítógépe landolt,
Majna-Frankfurtból érkezett, fedélzetén 34 szerencsétlen örmény
kisgyerekkel - a földrengés áldozataival. Többségük kezét vagy lábát
veszítette el a tragédiában, vagy más súlyos, bonyolult kezelést
igénylő sérülést szenvedett. Amerikai kezdeményezésre - és gyors
szovjet hozzájárulással - Jerevánban minden formaság, amerikai vízum
nélkül vette fel az amerikai katonai gép a gyerekeket, néhány
kísérővel. Az első állomás az amerikai hadsereg NSZK-beli katonai
kórháza volt, majd néhány nap múlva az Egyesült Államokba
szállították a kicsiket. Az Andrews légitámaszponton a
fogadóbizottságot Barbara Bush, az elnök felesége vezette. Az
amerikai-szovjet kapcsolatok történetében, a háború óta, példa
nélkül álló jelenet játszódott le, a gyerekeknek és a felnőtteknek
egyaránt valószínűtlennek tűnt. Azóta a kicsiket kitűnő
gyógyintézetekben helyezték el, ahol különleges kezelést kapnak, és
olyan minőségű protéziseket, amelyekhez amint szovjet kísérőik
elmondották, otthon nem juthattak volna hozzá. (folyt.)
1989. február 16., csütörtök 15:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|