|
|
|
|
Sátáni versek - haragvó igazhitűek (1.rész)
|
London, 1989. február 16. (MTI-Panoráma) - ,,Újjászületésedhez először meg kell halnod,, - így kezdődik az a regény, amelynek példányait nyilvánosan égették el néhány hete az angliai Bradfordban a szigetországban élő muszlim vallási közösség tiltakozó nagygyűlésén.
Azóta futótűzzé váltak a ,,Sátáni versek,, című irodalmi alkotásból felcsapó lángnyelvek. A könyvégető zavargásoknak e hét elején már a távoli Pakisztánban és Indiában voltak halálos áldozatai. Iránban gyásznapot rendeltek el. Khomeini ajatollah pedig halálos ítéletet mondott ki a ,,Sátáni versek,, szerzőjére és a műben foglalt ,,szentséggyalázás,, valamennyi tudatos közreadójára. A középkori inkvizíció ördögűző máglyáinak kialvása óta aligha volt olyan természetű ítélet, mint amilyent ezen a héten a teheráni rádióban olvastak a 13 éves kora óta Angliában élő indiai származású Salman Rushdie fejére. A brit állampolgárságú író 41 évvel ezelőtt született Bombayban, Kasmirből odaszármazott muszlim család gyermekeként. Első nagy sikerét 1981-ben aratta ,,Éjfél gyermekei,, című regényével, amely elnyerte a Brooker-díjat, az egyik legrangosabb angol irodalmi elismerést. Ugyanerre a díjra jelölték a tavaly szeptemberben kiadott legújabb regényét, a ,,Sátáni versek,,-et is. Ez a műve ugyan a második helyre szorult az 1988. évi Booker-díj-versengésben, de szerzőjét egycsapásra az iszlám elsőszámú közellenségévé tette. A hívők szemében Salman Rushdie a hitehagyásnak és a próféta megsértésének halálos vétkében bűnös. Az iszlám törvénykönyv szerint ,,a tisztátlan vérű hitehagyott büntetése - halál,,. Ezt az ítéletet mondta ki a világ egymilliárdnyi muszlimjához intézett üzenetében Irán vallási vezetője. A teheráni rádióban közvetített szentenciája így hangzott: ,,Tájékoztatom a világ büszke muszlim népét, hogy az iszlám, a próféta és a Korán ellen irányuló ,,Sátáni versek,, szerzője halálra ítéltetett, s vele együtt mindazok, akik tartalmát ismerve közreműködtek a könyv kiadásában. Felszólítok minden muszlimot, hogy - bárhol is bukkanjanak rájuk - végezzék ki őket.,, (folyt.)
1989. február 16., csütörtök 09:06
|
Vissza »
|
|
Sátáni versek - haragvó igazhitűek (2.rész)
|
Khomeini ajatollah február 14-én elhangzott rádióüzenete óta Salman Rushdie és a többi halálraítélt - a Viking-Penguin könyvkiadó érintett munkatársai - a Scotland Yard különleges ügyosztályának fegyveres védelme alatt állnak. Nagy-Britannia másfél milliós muszlim közösségének vallási vezetői pedig fogadkoznak, hogy az ítélet az első adandó alkalommal ,,végrehajtatik,,. Egyikük békés embernek nevezte magát, de - mint hangoztatta - őmaga és gyermekei készek bármilyen kockázatot vállalni, hogy eleget tegyenek az ajatollah rendelkezésének. Egy másik ,,túlságosan enyhe büntetésnek,, vélte a halált, szerinte az írónak ,,élete végéig tartó lelki gyötrődésben kellene könyörögnie bűnbocsánatért a mindenható Allahhoz,,. Eközben a brit közvélemény értetlenül háborog. Elképesztőnek és vérlázítónak tartja, hogy iszlám törvények alapján Teheránban kimondott ítélet fenyegethesse egy brit állampolgár életét, saját hazájában. Az utca emberét megdöbbentette a ,,Sátáni versek,, körül támadt világméretű vihar és egyszerűen felfoghatatlannak találja a szigetország muszlim közösségében felizzott szenvedélyek elemi erejű kitörését. Brit írók egy csoportja felszólította Margaret Thatcher miniszterelnök asszonyt: hivatalos nyilatkozatban ítélje el a ,,Sátáni versek,, szerzőjének életveszélyes megfenyegetését és tegyen hitet az irodalmi szabadság megvédelmezése mellett. A brit külügyminisztérium egyelőre óvakodik bármilyen hivatalos lépéstől. Attól tart, hogy a többéves befagyasztás után a közelmúltban nagynehezen helyreállított brit-iráni diplomáciai kapcsolatok a mindkét fővárosban elszabaduló indulatok maratalékává válhatnak. Nem is szólva az egyelőre még beláthatatlan egyéb következményekről és nemzetközi bonyadalmakról. Mindez egy könyv miatt, amelynek ezernyi oldalán aligha rágták át magukat azok, akik a legfelháborodottabban tüntetnek a bennefoglaltak ellen. - A legmegdöbbentőbb az, hogy egy számomra ismeretlen könyvről beszélnek - mondotta a szerző, amikor értesült arról, hogy öt ember lelte halálát a ,,Sátáni versek,, ellen tiltakozó pakisztáni tüntetésen. - A negyedmilliónyi szavas regény hosszadalmas és figyelmes olvasást igényel, így kemény erőfeszítésbe telik, amíg az olvasó megsértődhet tartalmától - fűzte hozzá a szerző, aki ismeretlen rejtekhelyen nyilatkozott a televíziónak. (folyt.)
1989. február 16., csütörtök 09:07
|
Vissza »
|
|
Sátáni versek - haragvó igazhitűek (3.rész)
|
Irodalmi szakértők szerint is nehéz olvasmányról van szó, amelyben a szerző Gábor arkangyalhoz és Mohamed prófétához hasonlatos alakokban - és alakváltozásaikban - kutatja egy hit születésének forrásvidékét, a Jó és a Gonosz küzdelmét, azt az örök ellentmondást, hogy miként szülhet a jószándék gonoszságot, s miként eredhet jó is a gonoszságból. A szerzőt, önvallomása szerint, mindenekfölött az az időszerű probléma izgatja, hogy egy-egy új eszmerendszer mozgalma hajlik-e kompromisszumra - amikor még gyöngének érzi magát -, és képes-e türelmet tanúsítani a másként gondolkodók iránt - amikor erőre kap? Forrásként Muhhamad ibn Dzsaber al-Tabari perzsa történészhez fordul (923-ban hunyt el Bagdadban), aki szerint a Sátán magát Gábor arkangyalnak álcázva rávette Mohamed prófétát: foglaljon bele a Koránba néhány versszakot, amely három mekkai istennőt ,,Allah leányainak,, minősít. Mekka elfoglalása és a város fölötti muszlim uralom megszilárdítás után azonban - írja a X. századi perzsa történész - Mohamed próféta rájött a csalásra és törölte a Korán Allah diktálta autentikus sorai közül a ,,Sátáni versszakokat,,. Ezt a történetet dolgozta fel Rushdie a gyöngeség állapotában megmutatkozó kompromisszumos készség és az erő helyzetében tanúsított türelmetlenség paradoxonjának érzékeltetésére. Távol állt tőle - hangoztatja -, hogy vallási érzelmeket sértsen vagy hogy kilátástalan harcba szálljon az iszlámmal, milliárdnyi ember hitével. Célja az volt, hogy a modern ember nézőpontjából vizsgálja egy hitrendszer forrásait és ily módon próbáljon harcolni a muszlimok és a máshitűek párbeszédének útjában álló előítéletek, s a fanatizmus ellen. Úgy tűnik, hogy Salman Rushdie szándéka - legalábbis pillanatnyilag - kudarcot vallott. A mások fanatizmusát könnyen megbélyegző embereket pedig a brit vallásfilozófiai kutatók emlékeztetik arra, hogy Nagy-Britanniának is van ,,szentségtörést,, büntető törvénye. S arra is, hogy a kereszténység történetének az iszlám történetével megegyző szakaszában az inkvizíció máglyái lángoltak Európában. +++ Köves Tibor (London), MTI-Panoráma
1989. február 16., csütörtök 09:11
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|