|
|
 |
|
 |
Sátáni versek - haragvó igazhitűek (3.rész)
|
Irodalmi szakértők szerint is nehéz olvasmányról van szó,
amelyben a szerző Gábor arkangyalhoz és Mohamed prófétához
hasonlatos alakokban - és alakváltozásaikban - kutatja egy hit
születésének forrásvidékét, a Jó és a Gonosz küzdelmét, azt az örök
ellentmondást, hogy miként szülhet a jószándék gonoszságot, s miként
eredhet jó is a gonoszságból.
A szerzőt, önvallomása szerint, mindenekfölött az az időszerű
probléma izgatja, hogy egy-egy új eszmerendszer mozgalma hajlik-e
kompromisszumra - amikor még gyöngének érzi magát -, és képes-e
türelmet tanúsítani a másként gondolkodók iránt - amikor erőre kap?
Forrásként Muhhamad ibn Dzsaber al-Tabari perzsa történészhez fordul
(923-ban hunyt el Bagdadban), aki szerint a Sátán magát Gábor
arkangyalnak álcázva rávette Mohamed prófétát: foglaljon bele a
Koránba néhány versszakot, amely három mekkai istennőt ,,Allah
leányainak,, minősít. Mekka elfoglalása és a város fölötti muszlim
uralom megszilárdítás után azonban - írja a X. századi perzsa
történész - Mohamed próféta rájött a csalásra és törölte a Korán
Allah diktálta autentikus sorai közül a ,,Sátáni versszakokat,,.
Ezt a történetet dolgozta fel Rushdie a gyöngeség állapotában
megmutatkozó kompromisszumos készség és az erő helyzetében
tanúsított türelmetlenség paradoxonjának érzékeltetésére. Távol állt
tőle - hangoztatja -, hogy vallási érzelmeket sértsen vagy hogy
kilátástalan harcba szálljon az iszlámmal, milliárdnyi ember
hitével. Célja az volt, hogy a modern ember nézőpontjából vizsgálja
egy hitrendszer forrásait és ily módon próbáljon harcolni a
muszlimok és a máshitűek párbeszédének útjában álló előítéletek, s a
fanatizmus ellen.
Úgy tűnik, hogy Salman Rushdie szándéka - legalábbis
pillanatnyilag - kudarcot vallott. A mások fanatizmusát könnyen
megbélyegző embereket pedig a brit vallásfilozófiai kutatók
emlékeztetik arra, hogy Nagy-Britanniának is van ,,szentségtörést,,
büntető törvénye. S arra is, hogy a kereszténység történetének az
iszlám történetével megegyző szakaszában az inkvizíció máglyái
lángoltak Európában. +++
Köves Tibor (London), MTI-Panoráma
1989. február 16., csütörtök 09:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|