|
|
|
|
A kerekasztal négyszögesítése (1.rész)
|
Varsó, 1989. február 15. (MTI-Panoráma) - Aki a lengyelországi társadalmi-gazdasági helyzetet figyelemmel kíséri, nem lepődött meg azon, hogy a legélesebb vita a gazdaság és a szociálpolitika problémáiról bontakozott ki, annál a ,,kisasztalnál,,, amelyet erre a célra a nemzeti kerekasztal mellett felállítottak, nem pedig ott, ahol a szakszervezeti pluralizmussal vagy a politikai reformokkal foglalkoznak.
A második ülés után igen élesen vetődött fel az alapkérdés: ki vállalja a politikai felelősséget a gazdasági reform folytatásáért? Pontosan mely politikai erők hajlandók tartani hátukat az elkerülhetetlen gazdasági döntések nyomán ugyancsak elkerülhetetlennek tűnő társadalmi feszültségekért? Az csupán politikai retorika és szociálpolitikai demagógia, hogy a lengyel gazdaság szanálásának elkerülhetetlen költségeit a társadalomról - vagy ahogyan itt előszeretettel mondják - ,,a lengyel dolgozokról,, bárki másra át lehet hárítani. Az ugyanis csak látszatalternatíva, hogy e költségek milyen hányadát fizeti közvetlenül a dolgozó, és milyen hányadát az állam, vagy az állam tulajdonában lévő gazdálkodó egységek, a vállalatok. E költségek - közvetlenül vagy közvetve - mindenképpen az egész társadalmat fogják érinteni. A gazdasági utópiák világába tartozik az az elképzelés, hogy a leromlott, elavult termelőkapacitással rendelkező, krónikus anyag- és energiahiánnyal küszködő, a nemzetközi pénzügyi kapcsolatoktól, azaz a külföldi hitelektől elvágott, dezorganizált, archaikus szerkezetű lengyel gazdaság normális fejlődési pályára állítható úgy, hogy közben a lakosság életszínvonala legalábbis nem romlik, a belső fogyasztás pedig még nővekszik is. Az egyéni és a közösségi fogyasztást, az egész társadalmi-szociális infrastruktúrát abból a nemzeti jövedelemből kell kigazdálkodni, amelyből a világszínvonaltól tragikusan elmaradt, rendkívül alacsony hatékonyságú lengyel ipar és mezőgazdaság életre keltését kellene finanszírozni, és az adósságokat törleszteni, miközben a nemzeti jövedelem e két cél közül külön-külön egyik feladat megvalósítására sem elegendő. (folyt.)
1989. február 15., szerda 09:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|