|
|
|
|
Autózás Magyaroszágon - A KSH felmérése (1. rész)
|
1989. február 12., vasárnap - A gépkocsipark jelenleg meghaladja az 1,7 milliót, s míg negyedszázada a személyszállítás háromnegyedrésze a tömegközlekedésre hárult, napjainkra a személygépkocsik már lényegesen nagyobb szerepet kapnak; a közlekedők több mint fele saját gépkocsiján utazik. A dinamikus fejlődés ellenére nemzetközi összehasonlításban Magyarország személygépkocsi-állománya igen szerény, Európában az ezer lakosra jutó gépkocsik számát tekintve a 27. helyen állunk. Ez derül ki abból az összeállításból, amelyet a személygépkocsi-közlekedés helyzete, ipari-kereskedelmi háttere címmel a Központi Statisztikai Hivatal készített a hazai autózással kapcsolatos szerteágazó információkat csokorba gyűjtve. A kötet ismerteti a gépkocsiellátottság, a javítás, az alkatrészellátás és az úthálózat jellemzőit. Részletesen elemzi a hazai gépkocsik futásteljesítményét, üzemeltetési körülményeit és azt is, hogy mindez mibe kerül a lakosságnak. Az összeállítás bemutatja, hogyan alakítja át a gépkocsi időbeosztásunkat, utazási szokásainkat, s számot ad a balesetek alakulásáról is.
A gépkocsik száma nagyobb annál, mint amit a kapcsolódó, elmaradott infrastruktúra kielégíteni képes. Úthálózatunk hossza 30 ezer kilométer, szerkezete, teherbíróképessége nem elégíti ki a megfelelő sebességgel és biztonsággal szervezhető áru- és személyszállítás követelményeit. Kevés az autópálya - hossza alig haladja meg a 200 kilométert - és a korszerű burkolatú, megfelelő szélességű országos közút. A személygépkocsi-állomány és az infrastruktúra közötti feszültséget tovább növeli, hogy a személygépkocsik átlagos életkora az elmúlt hét év alatt 2,5 százalékkal nőtt, s jelenleg már 9 év. A tíz évnél idősebb gépkocsik képviselik az állomány csaknem felét. Ez jelentősen megnöveli a gépkocsik javítás- és alkatrészigényét. Az alkatrészellátásra a mennyiségi és választékbeli hiányok a jellemzőek, abroncsköpenyekből és tömlőkből - amelyekből hazai termelés nincs - az elmúlt hat év alatt mintegy 9 százalékkal csökkent a forgalom, elsősorban a kínálat hiánya miatt. A javítókapacitás nem kielégítő, annak ellenére, hogy a telephelyek, illetve a magánvállalkozók száma az utóbbi években jelentős mértékben gyarapodott. (folyt.köv.)
1989. február 11., szombat 20:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|