Rendszerváltás és az MTI

	Útkeresés és csillaghullás az Osztrák Szocialista Pártban (1)
1989. február 10. (MTI-Panoráma) - Az utóbbi időben valóságos politikai csillaghullás volt az Osztrák Szocialista Pártban, az SPÖ-ben, amely a jelenlegi kétpárti kormányzati nagykoalíció vezető erejének számít. Pár hónapon belül egész sor magas rangú szocialista politikusnak kellett búcsút vennie párt- vagy állami tisztségétől. Az okok eltérőek, de közös gyökerekre is visszavezethetők. A múlt év végén lemondásra kényszerült az SPÖ mindkét központi (országos) titkára, Heinrich Keller és Günther Sallaberger, mert személyi jövedelmeik egy része után nem fizettek adót. Bár erről főként a kifizető és ellenőrző apparátus tehetett, a szabálytalanságnak ők voltak a haszonélvezői. Januárban a párt idősebb nemzedékének két vezető személyisége, Karl Blecha belügyminiszter és Leopold Gratz, a parlament képviselőházának elnöke jelentette be e tisztségeitől való megválását - egyelőre maradtak az SPÖ-alelnöki posztjukon. Mindegyikük helyzete egy több mint tíz éve húzódó botrány, az úgynevezett Lucona-ügy miatt vált tarthatatlanná: alapos a gyanú hogy Udo Proksch, az igen kalandos múltú bécsi üzletember egy társával együtt 1977-ben TVmegszervezte,, a Lucona teherhajó felrobbanását, elsüllyesztését, hogy hozzájusson a szállítmányra kötött óriási összegű, csaknem negyedmilliárd schillinges biztosítási díjhoz. Bár nemcsak a hajó pusztult el, de emberek is odavesztek, az emberölés és csalás gyanújából ennyi idő alatt furcsa módon még vádemelés sem lett. Proksch kétszer pár napra vizsgálati fogságba került ugyan, de tavaly tavasszal, amikor újra ez a veszély fenyegette, útlevelével kijutott az országból, és valahol külföldön nyoma veszett. Blechának és Gratznak természetesen nincs köze a feltételezett bűncselekményhez - de mindketten tagjai egy közéleti előkelőségeket tömörítő klubnak, amelynek székhelye a Proksch tulajdonában lévő patinás Demel-kávéház. Emellett szoros kapcsolatban voltak a vállalkozóval, sőt Gratz egyenesen baráti viszonyt tartott fenn vele. Így óhatatlanul kialakult a látszat, hogy részük volt a Lucona-ügy kibogozhatatlanságában, és segítettek Prokschnak, hogy kibújjon az igazságszolgáltatás alól. A botrány állami, közérdekű vonatkozásaival december óta egy parlamenti bizottság foglalkozik. A vizsgálatokból kiderült, hogy a két tekintélyes vezetőnek a Lucona-üggyel kapcsolatos magatartása és néhány lépése politikailag semmiképpen ,,nem volt szerencsés,,. Ez már elégséges indok állami tisztségeik feladásához. (folyt.) 1989. február 10., péntek 14:37
Vissza »

	Útkeresés és csillaghullás ... (2.rész)
Tulajdonképpen e lemondás-sorozathoz tartozik Fred Sinowatz volt pártelnök-kancellárnak a politikai életből való teljes visszavonulása is. Ő még 1986-ban leköszönt három évig viselt kormányfői tisztségéről, tavaly májusban átengedte az SPÖ-elnöki székét kancellár-utódjának, Franz Vranitzkynak, majd ősszel visszaadta parlamenti mandátumát is. Mindez nagymértékben annak következménye volt, hogy korábban, az osztrák elnökválasztási kampány idején SPÖ-aktivisták szűkebb körében heves támadást intézett Kurt Waldheim jelenlegi államfő ellen, annak ,,barnainges múltja,, miatt. Később azonban kijelentéseinek tényét egy általa indított sajtóperben letagadta, s emiatt - hamis tanúvallomásért - azóta is büntetőbírósági eljárás fenyegeti. A minden más tekintetben fedhetetlen életű politikus, aki a néppárti elnökjelölt, Waldheim elleni kirohanással pártjának akart hasznára lenni, végülis azzal tehetett az SPÖ-nek még egy szolgálatot, hogy önként letűnt a politikai élet színpadáról. A felsorolt kényszerű lelépések, drámai bukások - közvetlen motívumaik és körülményeik különbözősége ellenére - végső soron összefüggnek az SPÖ-ben zajló korszak- és nemzedékváltással, amely mögött a párt útkereső, reform-célú törekvései húzódnak meg. Az Osztrák Szocialista Párt, a százéves osztrák szociáldemokrata mozgalom mai szervezete a második világháború után nagy érdemeket szerzett az ország demokratikus rendjének kialakításában, folyamatos gazdasági és társadalmi fejlődésében. Öt év megszakítással mindvégig részt vett a kormányzásban, 1971-től pedig 13 éven át egymaga volt kormányon, s akkor különösen sokat tett a szociális vívmányok gyarapításáért. Ám a Bruno Kreisky pártvezető és kancellár nevéhez fűződő időszakban a gazdasági növekedés nem tartott kellően lépést az állam jóléti kiadásainak emelkedésével, az SPÖ által ,,dédelgetett,, állami ipari szektor mindinkább veszteségessé vált, sok drága ,,presztizs,,-beruházást hajtottak végre, szaporodott a költségvetési deficit és az államadósság. Időközben sokat változott a párt társadalmi környezete is: csökkent az SPÖ hagyományos tömegbázisának számító gyári, fizikai munkásság részaránya, nőtt a szolgáltatásban dolgozók és az alkalmazotti rétegek hányada, s az egykori munkásosztály jelentős részének életvitele, gondolkodásmódja az anyagi viszonyok javulása folytán polgári jellegűvé vált. Mindezekre a párt befolyását, szavazótáborát apasztó problémákra az SPÖ régi vezetőgárdája nem reagált kellő időben vagy mértékben. (folyt.) 1989. február 10., péntek 14:47
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Útkeresés és csillaghullás ... (3.rész)
Miután emiatt 1983-ban az SPÖ elvesztette abszolút parlamenti többségét és koalíciós kormányzásra kényszerült, hamarosan elkerülhetetlenné vált a párt vezetési és szemléletbeli megújulása. Nem véletlenül került felszínre az SPÖ fiatalabb nemzedékéhez tartozó - jelenleg 51 éves - lendületes és korszerű politikus, Franz Vranitzky, aki egyrészt munkáscsaládból származik és érzelmileg erősen kötődik a szociáldemokráciához, másrészt nem a pártapparátusban, hanem kitűnő gazdasági-pénzügyi szakemberként hívta fel magára a figyelmet. Kancellárként 1987 elején létrehozta a második legerősebb párttal, az Osztrák Néppárttal (ÖVP) a több mint 80 százalékos parlamenti többségre támaszkodó életképes kormányzati nagykoalíciót. A kormány máris számottevően csökkenteni tudta a költségvetési hiányt és az államadósságot, átszervezéssel és kisebb reprivatizálásokkal mérsékelte az állami ipar veszteségeit, a személyi adóterhek csökkentésén és ennek teljesítmény-ösztönző hatásán alapuló adóreformot vezetett be, és politikájával lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az osztrák gazdaság növekedési üteme tavaly a korábbi 1-2 százalék helyett már 4 százalékot ért el. Vranitzky új szellemet hozott a pártba is, amelynek elnökévé 1988. május 11-én rendkívüli kongresszuson választották meg. Programadó beszédében hangoztatta, hogy az SPÖ-nek - a szociális igazságosságra és társadalmi esélyegyenlőségre irányuló céljait nem feladva, sőt éppen azok érdekében - nagyobb rangot kell adnia a gazdaságot fejlesztő teljesítményeknek, mert csak ezek teszik lehetővé, hogy kellően támogathassák a hátrányos helyzetű rétegeket. Kimondta: a párt társadalmi bázisát szélesíteni kell az olyan önálló vállalkozókkal, akik bármilyen hasznos értékteremtő munkát végeznek. Az új elnök meghirdette a mindenféle bürokratizmus, elavult módszerek elleni harcot és a pártélet reformját is. Az SPÖ és a kormányzati munka megújítására törekvő politikának nyilvánvalóan súlyos tehertételt jelentenek azok a vezetők, akik bármilyen vonatkozásban a túlhaladott régi felfogást és stílust képviselik; a politikai küzdelemben nem megfelelő eszközöket használnak, vagy megszokott hatalmi helyzetük alapján szabálytalanságokat, a pártot sebezhetővé tevő ballépéseket engednek meg maguknak. Franz Vranitzky pártelnök-kancellár és az SPÖ helyzetének minden jel szerint javára vált a kompromittálódott politikusok távozása - még akkor is, ha a körülöttük kirobbant vita a pártban átmenetileg némi megrázkódtatást, afféle ,,mini-válságot,, okozott. +++ Sebestyén Tibor (Bécs) 1989. február 10., péntek 15:05
Vissza » A hírhez kapcsolódik »