|
|
|
|
Lengyelország a kerekasztal előtt (2.rész)
|
A létező, vagy inkább ma még csak formálódó lengyel baloldal számára a kerekasztal és főleg a kerekasztal utáni időszak nem jelent mást, mint óriási politikai felelősséget az ország megtartására a társadalmi-gazdasági fejlődés baloldali irányzatai mellett, a ma egyre nehezebben deffinálható, de szocialista úton. Mindezt a kerekasztal utáni korszakban immár nem a szocialista modellt tagadók ,,egyszerű elnyomásával,, hanem a velük folytatott mindennapos, mindenre kiterjedő, nyílt politikai harcban, remélhetőleg a parlamenti demokráció civilizált körülményei között. Hogy a kerekasztal mellett mennyire a hatalom kérdéséről lesz szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az az éles vita, amely mindkét táborban az utóbbi hetekben kibontakozott a politikai és a szakszervezeti pluralizmus, de lényegében maga a hatalom kérdése körül. Az ellenzék, a ,,Szolidaritás,, köreiben árulónak bélyegzik a szélsőségesek Walesát, amiért a hatalom megragadására való törekvés helyett megelégedni látszik a hatalom megosztásával, míg a másik oldalon a hatalom megosztását egyenértékűnek tartják a hatalomról való lemondással. Itt kevésnek, ott soknak tartják a kompromisszumot. Itt is, ott is rendkívüli kongresszusért kiáltanak egyesek. A párt köreiben meglevő aggályt jól jellemezte a LEMP KB legutóbbi ülése, a törvényes szakszervezeti mozgalom, az OPZZ számos állásfoglalása. A LEMP-en belüli realista, vagy reform-szárny és a ,,szocializmusért aggódók,, közötti különbség leegyszerűsítve az, hogy az aggályoskodók nem tartják lehetségesnek a hatalom megőrzését a teljes demokrácia körülményei között, míg a reformerek a jelenlegi formációt látják veszélyesebbnek a hatalomranézve és bíznak abban, hogy éppen az új modellel menthető át a koalícióba tömörülő baloldal tényleges vezető szerepe. A két irányzat közötti ellentét ma áthidalhatatlannak látszik. A Polityka című lengyel hetilap legújabb száma ,,Lengyelország Nyina Andrejevnájának nevezi Stanislaw Kocioleket, aki még a 80-as évek elején is magas pártfunkciókat töltött be és a Zycie Literacki című lap hasábjain éles bírálatban részesítette az elmúlt hét év lengyel fejlődését, burkoltan, de helyenként nyíltan a szocializmus eszméjének elárulásával vádolva a LEMP jelenlegi vezetését. Ugyanebben a lapban a főszerkesztő glosszájában Lenint idézi: ,,A megszerzett hatalmat nem lehet visszaadni,,. Ugyanez a szerző másutt a lengyel gyárak kiárusításával vádolja Mieczylsaw Rakowski kormányfőt nszk-beli tárgyalásai után.(folyt)
1989. február 6., hétfő 12:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|