|
|
|
|
Az út állomásai (2.rész)
|
Bár a szeptemberi bejelentésre a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság élesen elítélő nyilatkozatokkal reagált, a nemzetközi visszhang általában, - a szocialista országok többsége részéről is -, kedvező volt. Aligha zárható ki, hogy - igaz, eltérő ütemben - a többi szocialista ország is normalizálni fogja kapcsolatait Dél-Koreával. Ebből kiindulva Budapesten azt remélik, hogy a Koreai Köztársaság és Magyarország kapcsolataiban bekövetkezett minőségi változás nem fog kiváltani meggondolatlan lépéseket Phenjan részéről. Magyarország komolyan veszi, határozottan meg akarja őrízni és tovább kívánja fejleszteni a KNDK-val fenntartott négyévtizedes kapcsolatokból fakadó értékeket. Támogat minden olyan, a siker reményével kecsegtető kísérletet, amely Korea békés egyesítését célozza. Ugyanakkor tényként veszi tudomásul azt, hogy a koreai nép jóval több mint fele a Koreai Köztársaságban él, és ez az ország gazdasági téren szinte hihetetlen eredményeket mutathat fel. A realitásérzék megköveteli annak felismerését, hogy a gyorsan iparosodó távol-keleti országok nemzetközi súlya növekszik. Ennek fényében a Koreai Köztársasággal való diplomáciai kapcsolatok felvétele az Európán túlmutató enyhülési politika természetes folyamatának a része. Az utóbbi időben Ro Te Vu elnöksége alatt - ellentmondásos folyamat keretében ugyan, de mégis - lényeges lépések történtek a Koreai Köztársaságban a belső demokratikus átalakulás felé. E folyamat kedvező nemzetközi megítélése növeli az ország külpolitikai lehetőségeit, aminek a velejárója Szöul nagyobb nyitási hajlama a szocialista országok felé. Ezt jelezte az államfő tavaly július 7-i külpolitikai programbeszéde. A kapcsolatok bővítésében való kölcsönös érdekeltséget reális gazdasági megfontolások támasztják alá. A dél-koreai gazdaságnak szüksége van újabb piacokra, s Szöulban nagy reményeket fűznek a változóban levő Közép-Kelet-Európához. A piac persze korszerű értelemben nemcsak a késztermékek megvásárlóit jelentheti, hanem kooperációs partnereket, beruházási lehetőségeket is. Magyarország arra számít, hogy a közös vállalkozások, a magyar gazdaságban jól adaptálható dél-koreai működő tőke megjelenése révén néhány éven belül jelentős szintre jut a kétoldalú együttműködés.(folyt.)
1989. február 1., szerda 11:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|