|
|
 |
|
 |
MSZMP-MDF vita (3. rész)
|
Az MDF ideiglenes elnökségének tagja, Bíró Zoltán a cselekvés
sürgető kötelességéről szólt: nemcsak gondolkodni kellene a
demokratikusabb intézményrendszer fejlesztésének lehetőségeiről egy
elmélyült válság közepette, hanem az intézményeknek már működniük is
kellene. Az MDF, amely egy szellemi koalícióként határozza meg
önmagát, a politikai koalíciónak nem látja a feltételeit. A
következő egy-két éves időszakban a felezővonalnak az országgyűlési
választásokat tartva, tárgyalásokat javasolt, amelyeken a felek
tisztázhatják: milyen politikai formákban gondolkodnak, hogyan
képzelik az ország jövőjét.
Kifejtette, hogy az MSZMP-t az új demokratikus szervezet
kétarcúnak látja. Egyik arca azt mutatja, hogy komolyan veszi a
demokratizálódást, s ez azt jelenti, hogy képes lemondani a hatalmi
monopóliumról; a másik nemigen gondolja komolyan a demokratikus
változásokat, mert nem akar lemondani monopóliumairól, s ezekkel
együtt a megrögződött stílusjegyeiről, módszereiről,
eszközrendszeréről. Ezért az MSZMP-nek határozottabban kellene új
arculatát megmutatnia a társadalomnak - mondotta Bíró Zoltán.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma nem látnak kormányképes erőt az
alternatív szervezetek, csoportosulások, pártcsírák között.
Szabad György történész felsorolta azokat a pontokat, amelyekben
az MDF és az MSZMP egyetérthet: mindkét szervezet a közösség
boldogulását akarja, a válságból kiutat keres, az anarchia
elhárítására törekszik, s ellentmond annak az elvnek, hogy a
közösség életét valaha ismét a diktatúra szabályozza.
Csengey Dénes író rámutatott arra, hogy a sztálini, egyközpontú
hatalomgyakorlási modell történelmi vereséget szenvedett, mert nem
tudta megállítani a gazdasági süllyedést, a népesség-fogyást, az
elszegényedést, nem tudott lényegi befolyást gyakorolni a határon
túli nemzeti kisebbség sorsára. Ugyanakkor nem szenvedett politikai
vereséget, nem lévén intézményesült ellenzék, amelytől ezt
elszenvedhette volna. Szerinte a kiegyezés abban állhat, hogy a párt
demokratikus reformszárnya tudomásul véve e történelmi vereséget,
levonja ennek konzekvenciáit. Egyszerre és határozott lépéseket kell
tennie egy olyan politikai szisztéma kialakítása felé, amely a
hatalmat és vele a politikai felelősséget megosztja. (folyt.köv.)
1989. január 20., péntek 20:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|