|
|
|
|
Magyar síugrók az NDK-ban
|
1989. január 18. szerda (MTI) - Nincs könnyű dolga annak, aki manapság Magyarországon siugrással foglalkozik. Részben, mert müködőképes sánc alig van, részben pedig azért, mert az időjárás - egészen pontosan a szinte állandósult hóhiány - rendre meghiusitja a hazai versenyeket. A sportág kitartó művelői és a szakvezetők ilyen helyzetben nem sokat tehetnek. Választási lehetőségük nagyjából a következő: vagy várnak a fehér égi áldásra, vagy elutaznak - persze, ha van rá pénz - oda, ahol sánc is és hó is rendelkezésre áll. Ez utóbbi megoldással él a februári magyarországi viadalokra készülő, s azok megrendezhetőségében bizó siugró válogatott, amely csütörtöktől egy héten át az NDK-ban edzőtáborozik. Három klub - a Bp. Honvéd, a MOM és a kőszegi Latex - képviseletében tizen kelnek utra: négy felnőtt és hat ifjusági versenyző. Előbbiek a február 3. és 5. közötti magyar bajnokságra igyekeznek minél jobb formába lendülni, utóbbiak - szintén a Mátrában - egy héttel a ,,nagyok,, után indulnak idei legkomolyabb erőpróbájukon: az északi IBV-n. A szocialista országok fiataljai seregszemléjének ebben az évben Magyarország a gazdája. A sifutó számokat Galyatetőn, a siugrást Mátraházán kivánják a szervezők lebonyolitani. - Talán akkorra lesz elegendő és megfelelő minőségű hó is a Mátrában - mondta reménykedően Kelemen Zoltán, az ugrók szakágvezetője, aki igy folytatta: - Már csak azért is jó lenne, ha az időfelelős törlesztene valamit adósságából, mert az IBV előtt, február 10. és 12. között szeretnénk megrendezni Mátraházán a Dózsa Tibor hagyományos nemzetközi siugró emlékversenyt, amelyet hó hiányában tavaly kénytelenek voltunk lefujni. Mindenesetre ismét bizakodunk, s készülünk. Igencsak kapóra jött az NDK-beli edzőtáborozás, amelyre a két ország szövetsége közötti csereegyezmény alapján utazhatunk. Az oberwiesenthali felkészülés keretében végre kedvükre végezhetnek a magyar válogatottak igazi ugróedzéseket is, ami a technika csiszolásához elengedhetetlen. Hiszen a valódi tudást e sportágban is csak kellő gyakorlás révén lehet megszerezni. A szakemberek szerint legalább száz ugrás kell ahhoz, hogy egy versenyző egyáltalán elindulhasson bármilyen nagy nemzetközi viadalon. Ez az ugrásszám aligha lesz meg a február második felében kezdődő finnországi északi világbajnokságig, így csaknem bizonyos, hogy ugrók nélkül vesz részt a magyar válogatott a lahti vb-n.+++
1989. január 18., szerda 13:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|