|
|
|
|
Autóálmaink és a valóság
|
Budapest, 1989. január 10. kedd (MTI-Press) Nem várható gyors javulás az autóellátásban, hacsak azt a néhány tízezer személyautót nem számitjuk, amennyit devizához jutó honfitársaink az új vámrendeleten felbuzdulva az idén minden bizonnyal behoznak. Ebben az évben sem valószínű, hogy frontáttörés következne be a hazai gépkocsiellátásban. Ígéretes tárgyalás számtalan van, rossznyelvek szerint ha egy Japánba látogató delegáció ad magára, feltétlenül tárgyal hazai összeszerelő üzemről... De mint látható, az eredmény egyelőre a nullával egyenlő. Információink szerint a kormány a közeljövőben ismét megvitatja a hazai autóipari fejlesztési elképzeléseket. Tekintve, hogy maga az összeszerelés nem a csúcstechnológiák csúcsa, - színvonalas lakatosmunkához áll közelebb - nem lenne helyes abból kiindulni, hogy a hazai iparfejlesztés éppen egy összeszerelőüzem létesítésén áll vagy bukik. Különösen igaz ez, ha megismerkedünk néhány erre vonatkozó ajánlattal. alc. Dacia, te drága A legfrissebb elképzelés a DIGÉP és a Dacia közötti kooperáció lenne, ami már önmagában is kétségessé teszi az elgondolás komolyságát. Egy olyan országgal illetve annak egy vállalatával kooperálna a dolgozóinak a jelek szerint "minden áron" munkaalkalmat kereső diósgyőri gyár, amely sokszor a magyar főhatóságok telexeire, leveleire sem válaszol, amelyről nem tudni, mikor terjeszti ki diplomáciai lépéseit gazdasági intézkedésekre is, amely híres-hírhedt arról, hogy nem megbízható partner. De ha nem így lenne is, a román partner olyan áron kínálja az összeszerelhető gépkocsielemeket, hogy végül a diósgyőri Dacia jóval drágább lenne, mint a készen importált. Csak azért tenni bele magyar munkát, hogy a ráfizetést növeljük - ez nem tűnik túl ésszerűnek. alc. Suzuki? Igen, egy másik Nem rózsásabb a helyzet a japán Suzukival évek óta vajúdó együttműködés tervével sem. Az összeszerelő-üzem 21 milliárd jenbe, azaz 162 millió dollárba kerülne, amibe a Suzuki cég mindössze 15,5 millió dollár tőkerészesedéssel szállna be, a további japán bankhitelt pedig az összeszerelő vegyesvállalatnak vissza kellene fizetnie. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 14:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|