|
|
|
|
HVDSZ központi vezetőségi ülés (1. rész)
|
1989. január 6., péntek - A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége pénteken ülést tartott.
A testület megállapította, hogy az elmúlt időszakban tapasztalható gazdasági folyamatok különösen kedvezőtlenül hatottak a csaknem 300 ezres tagság élet- és munkakörülményeire. A szolgáltató szervezetek dolgozói jövedelmének növekedése az utóbbi években nem tartott lépést az áremelkedésekkel, a reálbérek az 1975. évi szinvonal alá süllyedtek. Így a tanácsi, a vízmű, a csatorna, a fürdő-, a temetkezési és a köztisztasági vállalatoknál, az áramszolgáltatóknál - különösen a vidéki városokban és a kistelepüléseken - a tagság 15-20 százalékának jövedelme a létminimum határára, illetőleg az alá került. A kommunális és közüzemi szolgáltató vállalatok a jelenlegi gazdasági helyzetben nem képesek tevékenységük fejlesztésére, ez pedig ismételten kedvezőtlenül befolyásolja e terület jövedelmi helyzetét. A helyzet megváltoztatására HVDSZ elengedhetetlennek tartja a közszolgáltatást végző szervezeteknél az elmúlt évek során felgyülemlett 25 százalékos reálbér-csökkenés megszüntetését központi bérintézkedésekkel. A központi vezetőség úgy ítéli meg, hogy a gazdasági életben végbemenő változások jelentős módosításokat igényelnek a szakszervezeti munka tartalmában, az érdekvédelemben és -képviseletben egyaránt. A jövőben csak a tagság valós érdekeit tükröző szakszervezeti munka éri el célját. A központi vezetőség a HVDSZ csaknem 300 ezres tagsága nevében nyilatkozatban hozta nyilvánosságra álláspontját, amelyet eljuttatott a Minisztertanács elnökéhez és a SZOT elnökségéhez is. Eszerint az 1989-re tervezett, a dolgozók életszínvonalát érintő kormányzati intézkedések következtében az egész társadalom, benne a szakszervezetek is nehéz, kritikus helyzetbe kerülnek. A bejelentett áremelések a munkabérből és a nyugdíjból élőket sújtják a legjobban. A tagság mindezért a kormányzat mellett a szakszervezeteket is elmarasztalja. A HVDSZ-nyilatkozat kifejti: a szakszervezet hiába tiltakozott több alkalommal a tervezett intézkedések mértéke ellen, álláspontjának csak részben tudott érvényt szerezni. A Helyiipari Dolgozók Szakszervezete nem ért egyet a reálbérek ismételt csökkentésével és az árak ilyen arányú emelésével. (folyt.köv.)
1989. január 6., péntek 14:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|