Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 15.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, a Mai Nap A 301-es parcella

"A Kozma utcai rabtemető sírjaiban elhantolt 56-os mártírok agnoszkálása mégis lehetséges. Az illetékesek visszavonták azon nyilatkozatukat, hogy nem tudják megállapítani a mintegy 300 holttest többségének személyazonosságát. A Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatója szerint pontosan tudják kit hol kell keresni a 301-es parcellában."

Nyílt levél Grószhoz

München, 1989. február 15. (SZER, Kommentár nélkül) - Pozsgay Imre
1956 értékelésével elindított egy politikai lavinát. Grósz Károly
pártfőtitkár első reakcióját a Népszabadságban olvashattuk. Ennek
lényege, hogy nem tudja, hogy a Pozsgay vezette bizottság milyen
dokumentumokra támaszkodik, de ő - Grósz - eddig még soha nem
találkozott olyan dokumentumokkal, amelyek alátámasztanák az
ellenforradalom népfelkelésnek való átminősítését.
    
    Történészek a következő nyílt levelet küldték a pártfőtitkárnak:
"Tisztelt Főtitkár Úr!
    
    1989. február 1-i nyilatkozatában Ön azt állította', hogy egyetlen
olyan dokumentumot sem ismert, melynek alapján a párt által eddig
ellenforradalomnak nevezett eseménysort népfelkelésnek lehetne
nyilvánítani.
    
    Mi, alulírott, társadalomtudománnyal foglalkozó, vagy azok iránt
érdeklődő állampolgárok, kinyilvánítjuk azt a véleményünket, hogy
amennyiben ez így van, akkor az Ön figyelmét elkerülték a
történettudományi szaksajtó publikációi, melyekben erre nézve
igenis közlemények egész sora jelent meg. Úgy gondoljuk tehát, hogy
Önnek is szolgálatot teszünk, ha ezekre a kutatási eredményekre
most rámutatunk.
    
    Az 1956-os felkelést eleddig a fogalomnak négyféle értelmezése
alapján nyilvánították ellenforradalomnak:
Az első értelmezés szerint ellenforradalom volt azért, mert egy
magasabb rendű társadalmi formából kísérelt meg egy alacsonyabb
rendű formába visszatérni. Ezzel szemben le kell szögeznünk, hogy:
1.) A felkelés során megjelentek olyan politikai erők, amelyek a
reprivatizálást kívánták, és olyanok is, mint például a szerveződő
munkástanácsok, amelyek a kollektív tulajdon valamilyen formájának
fenntartása mellett foglaltak állást. (Lásd: Molnár János: A
Nagybudapesti Központi Munkástanács, Budapest, 1969. a mejelenési
ideje, 120. oldal.) Az állami tulajdont ugyan ők sem tartották
megfelelő formának, de ebben csak megelőzték a mai pártvezetés
felfogását.
    
    2.) A felkelés alapvetően a sztálinista szocializmus ellen
irányult. Ebben a polgári és a szocialista szellemű politikai
mozgalmak hívei egyetértettek. Olyan szélsőséges, terrorisztikus
rendszer ellen, mely letért a marxizmus és leninizmus alapjairól is
- mondja Szabó Bálint Az 1953-as júniusi politikai fordulat című
művében - amely a Propagandista 1986. 4 számának 120. lapján jelent
meg.
    
    A kirobbanásához vezető tüntetés előkészítője a párt reformista
belső ellenzéke volt, és ez a csoport maradt az egyetlen,
viszonylag szervezett erő, mely a felkelés irányításában egyáltalán
valami szerepet játszott.
    
    3.) Önkényes tényekkel nem bizonyítható társadalmi állítás, hogy a
szocializmus magasabb rendű társadalmi forma lenne a
kapitalizmusnál. Ezt axiómaként elfogadni: nem más, mint az a
pártfunkcionáriusi messianizmus, melyet Hegedűs András ír a
szociológia tudományos apparátusával A történelem és hatalom
igézetében címmel megjelent könyvében. 1988-ban jelent meg -, a
126-127. oldalon.
    
    Összefoglalva az első érvrendszert kimondhatjuk, hogy a felkelésben
olyan, részben szocialista, részben polgári elképzelések
keveredtek, melyek az 1956. október 23-ikát megelőző állapotokhoz
képest mindenképpen előbbre mutatóbb, emberibb, és történelmi
értelemben véve is fejlettebb viszonyok kialakításának ígéretét
hordozták magukban.
    
    A fogalom második értelmezése szerint azért lett volna a felkelés
ellenforradalom, mert benne annak a Horthy-korszaknak gazdasági és
politikai hatalmasságai, hivatalnokai és katonatisztjei vettek
részt, amely magát expressis verbis ellenforradalminak nevezte.
    
    Ezzel összemosódva az a vád is megfogalmazódott, hogy volt nyilasok
vették elő, és fordították fegyvereiket a néphatalom ellen.
    
    Ezzel szemben tény, hogy 26-ikáig a felkelők közül elfogott mintegy
600 fogoly többsége 14-16 éves gyerek volt. Ezt Földes László írja,
Ahogy én láttam 1956-ot című írásában, és ez a História 1982-es
első számának 23. lapján jelent meg.
    
    Hegedűs András is megerősíti, hogy nem a deklasszálódott osztályok
tagjai harcoltak az AVH ellen - Hegedűs előző könyvének 295. lapján
- ezek az ifjak pedig épp csak megszülettek az ellenforradalmi
korszakban - annak ügynökei semmiképpen sem lehettek.
    
    Vádolták harmadszor a nemzetközi imperializmust, az Egyesült
Államok titkosszolgálatát a felkelés megszervezésével. Az azonban
kétségbe vonhatatlan, hogy a fegyveres harc kirobbanása spontán
volt, nem alakult ki hatalmi központ - írja Hegedűs az előbbi könyv
288 és 293. lapján - így összeesküvésről beszélni: képtelenség.
    
    Karsai Elek forráspublikációjából az is kiderül, hogy az Egyesült
Államok kormányát felkészületlenül érték az események, napokig
tétováztak még a nyilvános állásfoglalás kérdésében is, míg azután
megmaradtak a szimpátia puszta kifejezésénél. Karsai Elek: Az 1956.
    
    október-novemberi események - amerikai szemmel. Megjelent:
História, 1982. 6. szám, 16. 21. oldal.
    
    Végül legfontosabb bizonyítékként kezelik, hogy a felkelés egészére
jellemzőnek tartják a tömeghangulat durva kifejeződéseit, a
lincseléseket. Elhallgatják azonban, hogy ilyen jelenségek a
felkelés kezdetén még ismeretlenek voltak. A rádió elnökét például
bántatlanul elengedték az intézmény elfoglalása után. (Hegedűs
András előbbi könyvének 294. oldalán.)
A népharag felkorbácsolásában az ÁVH olyan provokáló akciói
játszottak főszerepet, mint a 25-ikei vérengzés a Parlament előtt.
    
    (Hegedűs András, 297. oldal.)
Varga László: Egy hamisítás utóvédharca című művében is ír erről az
Élet és Irodalomban 1988. novemberében.
    
    Vagy a kommunista értelemben is legitimnek tartott, a szovjet
kormány által is nyilvánosan elismert Nagy Imre-kormány elleni
puccskísérlet, melynek központja a Budapesti Pártbizottság
épületében szerveződött október 27-ikétől. (Erről Földes László
beszél, fenti könyve 23. oldalán, illetve Balogh László interjúja
is erről szól, Emlékezések Nagy Imrére című írásában, mely az Esti
Hírlap 1985. december 12-iki számában található.)
Balogh László írása: Elfeledni, megbocsátani soha nem lehet. Esti
Hírlap, 1986. október 30-ika.
    
    Arról nem is beszélve, hogy a felkelésben fellépő szervezett
politikai erők következetesen gátat akartak vetni a népítéleteknek,
például a gyakran szélsőségesen reakciósnak nevezett Mindszenty
bíboros törvényes felelősségre vonását, független bírósági eljárást
sürgetve. Erről Asperján György: Elő történelem című könyvében ír,
1984-ben jelent meg. (108. oldal.)
A marxista történetírás különben soha nem volt ilyen kényes a
terrorcselekmények Önmagában való megítélése tekintetében, nem
minősítette ellenforradalomnak a jakobinus hatalomátvételt, mondjuk
a börtönbe zárt gyanúsak népítéletszerű lemészárlása miatt - hogy a
nagy október, vagy a Tanácsköztársaság hasonló eseményeiről ne is
szóljunk.
    
    Az 1945 utáni pártvezetés első generációja azzal indokolta
diktatórikus hatalmát, hogy a háború időszakára hivatkozva az egész
nemzetet fasisztának nyilvánította. A második generáció ugyanezzel
a céllal minősítette az 1956-os antisztalinista felkelést
ellenforradalomnak - arról akarván meggyőzni ország-világot, hogy
ebben az országban vagy ők uralkodnak, vagy jön a fasiszta
csőcselék.
    
    Ideje volna már olyan kormányzati rendszert megteremteni, amely nem
kényszerül legitimációját történelemhamisításra alapozni.
    
    Ragaszkodni egy tudományosan tarthatatlan, a nemzetet bántó és
sértő tételhez, a reformfolyamat akadályozását jelenti.
    
    Budapest, 1989. február 2-ikán."
A levelet dr. Heisler Vilmos egyetemi adjunktus, és dr. Kelemen
Péter főiskolai tanár látta el kézjegyével. További 76 aláírást
csatoltak még a levélhez, amelyet eredetileg a Mai nap február 9-
ikei számában akartak megjelentetni. A lap azonban nem hozta le.
    
    +++
    


1989. február 15., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD