|
|
|
|
MSZMP KB ülése
|
(Váradi Attila) München, 1989. február 14. (SZER. Nemzetközi sajtószemle) - A nyugati sajtóban már tegnap is számos Magyarországgal foglalkozó cikk jelent meg az MSZMP szombaton befejeződött központi bizottsági ülése kapcsán. A magyar események iránti széleskörű érdeklődésre vall, hogy a napilapok továbbra is terjedelmes kommentárokat közölnek erről a témáról. Elsőként az angol The Daily Telegraph véleményét idézzük. Rentoul Ferenc jelentkezik Londonból: - The A Daily Telegraph ezt írja vezércikkében: A vasfüggöny, mely több mint 10 éve rozsdásodik, most kezd helyenként megrepedezni. A magyarországi vezetőségnek az az elhatározása hogy bevezetik a többpártrendszert, jelentős lépés a kommunista politikai egyeduralom felszámolására egész Kelet-Európában. De azért vigyázzunk! A kommunista rendszerek már engedélyeztek itt-ott ellenzéki mezbe bújtatott megnyilvánulásokat. Csak a jövő fogja tehát megmutatni, lesz-e Magyarországon valóban szabad választás. De olyan erős a követelés a politikai szabadság megvalósítására, hogy nagyon is kétséges, kezében tudja-e továbbra is tartani a hatalmat a kommunista párt. Közben a nemzetközi légkör is megváltozott. Sztálin egykori birodalma területén ma már politikai szempontból nem látszik tanácsosnak vagy célszerűnek a szovjet katonai beavatkozás. Ez nyilván erősen nyugtalanítja a tömb országaiban a vezetőket, akiket nem a népakarat állított a helyükre. A kommunista kormány most nem a maga jószántából, hanem félelemből jutott arra a meggyőződésre, hogy talán mégis hiba volt ellenforradalmároknak nyilvánítani azokat az úgynevezett népi elemeket, melyeket 1956-ban oly brutálisan és oly könyörtelenül elfojtottak. Ezt mai napig pusztán hibának nevezni, ez azért enyhén szólva talán mégiscsak túlságos szépítgetés - írja a The Daily Telegraph. - A New York Timesban megjelent; Magyarország új menedzserek kezében - avagy a kocsi húzza a lovat? címmel közöl érdekes helyzetelemzést. Amikor Grósz Károly 9 hónappal ezelőtt Kádár Jánostól átvette a kommunista párt vezetését, messzemenő reformokat ígért a politikai rendszernek a Gorbacsov nyíltság-politikájával összhangban álló korszerűsítését, és azt, hogy az elégedetlen lakosság körében helyreállítja a kommunizmus iránti bizalmat. Nagyon sok magyar osztja a külföldi diplomaták véleményét, miszerint Grósz ezeknek az ígéreteknek a valóra váltásával mindmáig adós maradt. A cikkíró ugyanakkor rámutat: Magyarország mégis átalakult. A nagy változásra azért kerülhetett sor, mert a magyarok - megérezve a vezetők határozatlanságát - legalábbis szóban maguk vették kézbe a gyeplőt, szószólójuk nem a párt vezetője, hanem annak fő vetélytársa, Pozsgay Imre politikai bizottsági tag. A központi bizottság szombaton véget ért rendkívüli ülése újra rávilágított a párt határozatlanságára, és arra is, hogy milyen mély és alapvető nézeteltérések választják el egymástól a pártvezetőt és riválisát. A New York Times ezután beszámol az 1956-os események értékelése körül támadt vitáról, a független szervezetek és pártok megalakulásáról. A cikkíró ezek jelentőseget igen nagyra értékeli, ám megállapítja, hogy a Kommunista part változatlanul megőrizte befolyását, a hatalmát és a szovjet tömbön belüli pozícióját biztosító tényezők fölött. Az amerikai lap szerint a magánvállalkozások engedélyezését Magyarországon megelégedéssel fogadták, de az intézkedés csak akkor lehet eredményes, ha új beruházások jelentős tőkével indulhatnak. Ez pedig nem valószínű. A cikk így folytatódik: Magyarországon tőzsdét, értékpapír-piacot teremtettek, ami Európa kommunista felében kétségkívül újdonságszámba megy. Az persze más lapra tartozik, hogy szükség van-e rá egyáltalán. AZ igazi változások bevezetésére képtelen vezetés - Grósszal az élen - a nyilvános vitákra csak úgy tudott reagálni, hogy maga is közbeszólt. Legfőbb engedménynek a vezetés ama sűrűn hangoztatott ígérete látszik, hogy az egypártrendszerű állam elvben kész színesebbé tenni a politikai életet, és a jövőben más pártokat is megtűr maga mellett. A politikai pluralizmus gyakori emlegetésével persze még nem adták meg a választ két alapvető kérdésre. Mikor fog ez bekövetkezni, és mekkora hatalommal bírhatnak majd a nem kommunista pártok? A New York Times helyzetelemzését a következőképpen zárja: Amennyiben a Grósz-vezetés nem iktatja törvénybe a megnövelt szabadság garanciáit, a magyarok valószínűleg továbbra is olyan gyanakvással tekintenek majd vezetőik Ígéreteire, mint a pókerezők a blöffölő játékosra, aki fölényes mosollyal teríti le kártyáját az asztalra, noha tudja hogy hiányzik az ász. Merőben másként látja a magyarországi helyzetet az olasz kommunisták lapja, a L,Unitá. Bojtár Istvánt hallják Rómából: - Amit Budapesten bejelentettek, az igazi fordulat. Ez az olasz kommunista part napilapja, a L,Unita társ-főszerkesztőjének Kommentárjában megfogalmazott véleménye. Ítéletét így indokolja: A Budapesten kilátásba helyezett intézményes átalakulás ugyanis korrigálja a szocializmus mint rendszer, a szocializmus mint (...) hatalmi forma felfogását, és igyekszik valami tőle nagyon eltérőt felépíteni. Olyan szabad konfrontációt, amelyben a pártnak elsősorban az eszmék területén kell mérkőznie. Ez az, ahol igazán kimúlik az elmúlt 40 esztendő modellje, amelyen többször javítottak, de amely mindenesetre a hatalom és a társadalom totalitárius felfogásában gyökerezik. És ez az, ahol túl lehet lépni annak a szocializmusnak az eredeti bűnén, amely Kelet- Európában jött létre. Hosszú és fáradságos út vezetett ide - állapítja meg az olasz kommunista lap, amely aztán így folytatja: Máris biztos azonban, hogy óriási a jelentősége a minap megtett lépésnek. 32 évvel a magyar antisztálinista felkelés, 20 évvel a prágai tavasz, 9 évvel Gdansk után az intézményes építményben most első ízben tört meg a minden hatalom birtokosa, a társadalom vitán felül álló vezetője és ellenőre gyanánt felfogott pártmonolit, hogy lefokozódjék egy, a többiekkel vetélytársi viszonyban álló politikai erő rangjára - írja az Olasz Kommunista Párt orgánuma. - A tekintélyes párizsi lap, a Le Monde a L,Unitával ellentétben azt a következtetést vonja le a Politikai Bizottság határozataiból, hogy a régi modell kimúlásáról ma még nem lehet beszélni, és az igazi hatalmi harcra csak évek múlva kerülhet sor. Nyitrai János tudósítása következik: - Az 1956-os felkeléssel kapcsolatosan elfogadott kompromisszumos álláspont - mondja a mértékadó Le Monde budapesti tudósítása - közel van ahhoz, amelyet Kádár János már 1956. decemberében megfogalmazott: tényleges haladás a többpártrendszer kérdésében van, mégha azt fenntartások és elővigyázatossági korlátozások kísérik is. A hatalom magatartása a többpártrendszer iránt világosan fejlődött november óta, mikor is egyetlen-egy párton belüli szocialista pluralizmust hirdetett. A Le Monde ugyanakkor ismerteti, hogy azért Grósz ezúttal is olyan feltételeket szabott meg a jövendő többpártrendszer számára, mint a szocializmus elfogadása, és a szerinte szükséges haladék. Végül a tekintélyes francia újság tudósítója, Grósz Károly környezetéből származó következő véleményt idézi: 4-5 évnyi gazdasági és politikai stabilizálási periódust kell előirányozni. Annak végén vetődhetne majd fel ténylegesen a Magyarország számára elfogadandó modell kérdése. Éspedig: vagy egy megjavított szocialista rendszer, amely összevegyítené a szocializmus vívmányait a piacgazdálkodás és a többpártrendszer jótékony hatásaival, vagy a polgári restauráció, a semlegesség, a finnesítés útja. Csak ebben a stádiumban kerül majd sor az igazi harcra a hatalomért - mondták a bennfentesek Grósz Károly környezetében a Le Monde tudósítójának. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|