|
|
|
|
Elvonult a vihar? II. (2. rész)
|
Bizonyára sokan emlékeznek még a Bp. Spartacus ,,viharos,, decemberi sajtótájékoztatójára, amelyen Pazár Sándor elnök bejelentette hét szakosztály megszüntetését illetve visszafejlesztését. Az elnökségi döntés értelmében az atlétikai, a női torna, az ijász, a férfi kézilabda, a vitorlás, a női sakk és a női asztalitenisz szakosztályok kerültek veszélybe. Mi a helyzet ma? - A női asztalitenisz megszűnt. A három női sakkozót átvette egy szövetkezet, akik a költségeiket fedezik, de továbbra is a Spartacus szineiben versenyeznek. A válogatott ijász Kovács Judit és mintegy 25 fiatal a Gépipari-, a női tornászok a Szolgáltató Spartacusban versenyeznek tovább. Az atlétika nem szűnt meg, de nem is fejlesztjük, csak megpróbáljuk szinten tartani. Ez azt jelenti, hogy az edzői létszám és költségeik sem növekedhetnek. Az Ifjusági Vitorlás Klubban 35 fiatal maradt, 60 versenyzőtől megváltunk, azaz bárhová igazolhatnak. Megszűntek egyes hajóosztályok, a vitorlásokat folyamatosan eladjuk. A megmaradó felszereléssel tanfolyamokat szervezünk elsősorban dolgozóink gyermekei részére, és külföldi csoportok jelentkezését is várjuk. A férfi kézilabdázókat átvette a III. ker. TTVE, de félévig még a mi termünkben edzenek. - A leépités természetesen nemcsak a versenyzőket érintette, az edzői létszám 70 fővel csökkent. A szervezési és módszertani osztályt versenysportosztály néven összevontuk, öt dolgozótól megváltunk. Ez szükségállapot, bizom benne, hogy hamarosan rendeződik pénzügyi helyzetünk, s akkor visszatérhetnek azok a szakemberek, akikre szükségünk lenne, de az anyagi feltételek hiánya miatt nem szerződtethetjük őket. Van remény erre? - Az 1989-es költségvetés 68 millió forint. Ehhez 22 millió forint támogatást ad az ÁISH, az OKISZ és a SZÖVOSZ, mintegy 32-33 millióra számitunk egyéb bevételekből, például a tanfolyamdijakból. A hiányzó 13 millióra egyelőre nincs fedezet. (folyt. köv.)
1989. február 15., szerda 11:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|