|
 |
 |
 |

Afgán kérdőjelek (1.rész)
|

1989. január 29. vasárnap (MTI-PRESS)
A politikai naptár gyorsan fogyatkozó lapjai jelzik: egyre kevesebb idő van hátra február 15-ig, addig a napig, ameddig a tavalyi genfi megállapodások értelmében a szovjet csapatoknak be kellene fejezni kivonulásukat a szomszédos Afganisztánból. Ám bármennyire rövidnek tűnjön is a határidőig hátralevő kurta periódus, aligha állítható, hogy valamennyi kérdőjel eloszlott az afgán rendezés, a nemzeti megbékélés irányvonalát szorgalmazó kabuli rendszer sorsa, az ország jövője körül. Meghiúsult tűzszünet Ellenkezőleg, ha lehetséges, akkor inkább növekedett az Afganisztán jövőjét burkoló homály. Egyelőre ugyanis sem a harctéren, sem a diplomácia zöld asztalánál nem értek el áttörést, pedig az elmúlt hetekben mindkét szempontból sokat igérő próbálkozásoknak lehettünk tanúi. Gesztusértékű kezdeményezésként hírdette meg például a Nadzsibullah féle kabuli vezetés január elején az egyoldalú tűzszünetet. Csakhogy nem sokkal később, az ellenzéki erők cseppet sem csökkenő támadásaira válaszul, gyakorlatilag fel kellett függeszteni, sőt, a főváros elleni akciók ki is egészültek egy új vonással. Eddig többnyire távoli rakétatámadásokkal, illetve különböző terrorcselekményekkel igyekeztek a gerillaosztagok fokozni a nyomást, most azonban a város körüli gyűrű szorosabbra zárásával elsősorban a közelállátást, az élelmiszer-szállítást vették célba. Nem is sikertelenül, hiszen a polgárháborús körülmények közt amúgy is meglehetősen szűkölködő nagyváros ellátásának biztosítására már szovjet szállító-repülőgépeket is igénybe kellett venni. Érkeztek jelentések a tartományi székhelyeknél fellángolt ellenségeskedésekről is, s annak sincs semmi jele, hogy - a Genfben vállalt előírásokat betartva - a szomszédos Pakisztánból áramló fegyver-utánpótlás elapadna. Ellenzéki forgatókönyvek Nem csoda hát, hogy jónéhány hírelemző kétségbe vonja: képes lesz-e Moszkva egyáltalán betartani a csapatkivonásra tett igéretét. Nem táplált illuziókat nyilatkozataiban Voroncov első külügyminiszter-helyettes, kabuli nagykövet, rámutatva, hogy a tárgyalásos rendezés merev elutasítása a pesavari ,,ellenkormány,, részéről távolról sem mozdítja elő a konfliktus békés lezárását. (folyt)
1989. január 29., vasárnap 11:31
|

Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ üzenetet közlök a Rétfalvi Attilának, itt Targovány Pista. Az előbb hallottam, hét óra előtt csak nagyon röviden a Bosnyák Zoltánról egy adást. Attila légy szives hivjál föl vagy a lakásomon vagy a munka¬helyemen. A munkahelyemnek a telefonszáma 06192209165. Alapjában véve ez a sztori, amit a Bosnyák Zoltánról hallottam az féligmeddig igaz, de lényegében a családnak; a meggyalázása is, mert csak féligazság. A feleségem az három évig volt a Bosnyáknéval a börtönben együtt, egy szobában voltak, illetőleg egy cellában és nagyon jó barátságban voltak, miután kiszabadultak a börtönből utána is rendszeresen lejárt Brassóba, hogy a fiával kapcsolatban amit ez a jóember videón vagy filmen elkészitett az valótlan, és a többi is, az egész dolog, A Bosnyák Zoltánt fölakasztották, illetve főbe lőtték - most mondja - és a Szőcs Gézának majd hajlandó lesz ő elmondani az egész eseményt, az egész történetet, de ez nem is pamflett, hanem, hát amit hallottam, ez nem valós és ez az egész a családnak a meggyalázása, mert semmi köze nem volt a román hadsereghez a fiának. Hát kérlek légy szives hivjál telefonon és akkor ezt megbeszéljük, ha érdekel. Szervusz..."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A köztársasági elnöki intézményt a párt elfogadta, de azzal, hogy ez a funkció reprezentatív jellegű. Külön kihangsúlyozta a többpártrendszerű pluralizmust, de azt is, hogy semmiféle formában, így társadalmi szervezet köntösében sem lehetséges a honvédségen és rendőrségen kívül fegyveres testület. Ez a munkásőrség általam már hónapokkal korábban szorgalmazott feloszlatásának követelését jelentette."
|
|
 |
 |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
 |
|