Rendszerváltás és az MTI

	Éliás András őrizetbe vétele
(Mahrer György) Washington, 1989. február 14. (Amerika Hangja, Esti világhíradó) - Immár egy évtizedénél is több ideje minden kedden valami amerikai tárgykörről számolok be ebben a műsoromban. Ez lesz az első alkalom hogy eltérek szokásomtól, és eleget teszek egyik magyarországi hallgatóm kérésének - nevezetesen: elmondom ennek a rádiónak hullámain, milyen jogtalanságok történtek vele egyszerűen azért, mert megkísérelte alapvető alkotmányos, illetve emberi jogainak gyakorlását. Hallgatóim joggal felvethetnék: hogy kerül a csizma az asztalra? Milyen alakon iktatom bele egy amerikai tárgyú rovatba az ilyen rendhagyó témát? A felmerülő kérdésre rövid idézettel szeretnék válaszolni, mégpedig John Kennedy elnök beiktatási beszédéből: Tudomására hozzuk minden nemzetnek, akár jó, akár rossz akarattal viseltetik irántunk, hogy hajlandóak vagyunk minden árat megfizetni, minden terhet elviselni, minden nehézséget vállalni, minden barátot támogatni és minden ellenséggel felvenni a-harcot, hogy biztosítsuk a szabadság fennmaradását és diadalát". Lassan egynegyed évszázada, hogy amerikai polgár lettem, de ha. csupán kívülálló szemlélő lennék, akkor is teljesen egyetértenék az Egyesült Államok 35-ik elnökének szavaival - sőt épp ez a rövid mondat késztetett arra, amit most teszek. 1989. január 8-ikán a magyar rendőrség letartóztatta Éliás András budapesti lakost és emberi jogi aktivistát - miközben rövidke felhívást akasztott ki a Kossuth Lajos utcában, a hatóságok által engedélyezett helyen. Az őrizetbe vételre, majd az előállításra az úgynevezett közveszélyes munkakerülés fejléccel ellátott törvény szolgált ürügyül. Igaz, hogy Éliás András - törvénytelen elrablása idején - nem tudott munkahelyet igazolni, de rendes ruhát viselt és pénz is volt a zsebében. Amikor kikérdezték megélhetési forrása felől, elmondta a polgári ruhás nyomozóknak, hogy abból a pénzből él, amit kétéves előző munkaviszonya alatt megtakarított. Álljunk csak meg egy pillanatra, és elemezzük ezt a rendőrségi lépést. A munkakényszer - ugyanúgy mint a kényszermunka - homlokegyenest ellenkezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával. A hónap elején Kótai Géza, a Központi Bizottság egyik osztályának főnöke kijelentette: nyilvánvalónak tartom - és azt hiszem, ebben az országban minden józan ember úgy véli -, hogy tiszteletben kell tartani az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és ha lehet, érvényesíteni kell mindennapi életünkben. A budapesti kormány hosszú évekig azt állította, hogy nincs munkanélküliség az országban. Végül is a hatóságok elismerték, hogy van állástalanság Magyarországon. A hivatalos rádió a közelmúltban jelentette, hogy 15 ezer a nyilvántartott munkanélküliek száma. Fennáll tehát annak a lehetősége, hogy a rendőrség akkor veheti őrizetbe ezeket az állástalan személyeket, amikor éppen kedve tartja. Úgy tűnik azonban, hogy a munkájukat vesztetteknek ez a hada mindaddig biztonságban van, amíg rossz fát nem tesz a tűzre. Grósz Károly pártfőtitkár gyakran beszélt mind a kormány, mind a társadalom demokratizálásáról. Más párt- és kormányvezetők is visszhangozták szólamait. A kutya ott van eltemetve, hogy a törvény-végrehajtó hatóságok magatartása egyáltalán nem tükrözi ezt az új irányvonalat. Éliás András nem gonosztevő, még csak a gyanú árnyéka sem vetődhet rá. Egyetlen bűne az, hogy részt vesz a Nemzeti Humanista Vitakör munkájában, amely 1988. augusztus 27-ike óta laza csoportként tevékenykedett, december 21-ikén a Jurta Színházban társadalmi szervezetté alakult. Egyébként ez volt az első mondata annak a rövidke felhívásnak, amelyet Éliás András kiragasztott. A szöveg ezután így folytatódik: "Az NHV független emberjogi szervezet, mely az emberi jogok egyes kérdéseivel kapcsolatos akciókat szervez, különös tekintettel a magyar emberek jogaira. Kérjük, támogasson minket abban, hogy a lakáshoz való állampolgári jog bekerüljön az alkotmányba, és hogy a fokozódó munkanélküliség miatt töröljék el az úgynevezett közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatos jogszabályokat. Érdeklődés esetén szívesen adunk bővebb tájékoztatást. Levélcím: Jurta Színház, Nemzeti Humanista Vitakör, 1399 Budapest, Postafiók 629." A hatósági közegek maguk is nyíltan elismerték, hogy ennek a hirdetménynek kiragasztása és terjesztése nem ütközött a büntető törvénykönyv egyetlen szakaszának előírásaiba sem. A rendőrség ezzel ugyan "megszövegezte saját vádiratát", mégis elkobozta a röpcédulákat, és mindaddig nem volt hajlandó visszaszármaztatni őket, míg az emberi jogi aktivista azzal nem fenyegetőzött, hogy tiltakozni fog a lépés ellen minden lehetséges bel- és külföldi fórum előtt. Végtére néhány magasabb rangú rendőrtiszt észhez tért, és szabadon bocsátotta Éliás Andrást. A magyar kommunista rendszer alkotmánya is szavatolja a szólás és kifejezés szabadságát. Amióta azonban a párt 1948-ban átvette a hatalmat, számos esetben arcátlanul megsértette ezeket az alkotmányos szabadságjogokat. Most, a peresztrojka és a glasznoszty időszakában - a Grósz-féle demokratizálási folyamatról nem is beszélve - fonákul hat, amikor ilyen hírek érkeznek Magyarországról, különösen amióta a kommunista hatóságoknak sikerült olyan képet festeniük magukról a Nyugaton, hogy országuk a szabadság és az emberi jogok bajnoka a szovjet tömbön belül. Éliás András esete azt szemlélteti, hogy á szólamokat nem feltétlenül követik tettek. Ekés tanúbizonysága továbbá annak is, hogy nem mind arany, ami fénylik - vagyis Magyarországon nem is olyan rózsás a helyzet, és bizony elkelne jókora adag javulás. +++ 1989. február 14., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »