Rendszerváltás és az MTI

	ND-cikk a szubvenciókról (1.rész)
Dorogman László, az MTI tudósítója jelenti: Berlin, 1989. február 14. kedd (MTI-tud) - Egyes szocialista országok tapasztalataira hivatkozva az NDK vezető társadalomtudósa kedden újságcikkben utasította el azt a gondolatot, hogy az NDK-ban is a ráfordításoknak megfelelő árakat és lakbéreket vezessenek be, s feladják a dotációs politikát. A Neues Deutschlandban megjelent terjedelmes írásban Otto Reinhold professzor, az NSZEP KB mellett működő Társadalomtudományi Akadémia rektora megismétli azokat az érveket, amelyeket a jelenlegi ártámogatási rendszer ellenzői általában folhoznak, például azt, hogy egyesek - nem is kevesen - állatok takarmányozására fordítják az olcsó kenyeret, zsömlét; hogy az olcsó husáruk mértéktelen fogyasztása már-már a lakosság egészségének rovására megy; hogy az alacsony lakbérek nem ösztönzik a magányos személyeket, hogy négy- vagy ötszobás lakásukat kisebbre cseréljék. Két lehetőség áll előttünk - folytatja Reinhold. - Az egyik a jelenlegi árrendszer változatlanul hagyása, ami évi 50-60 milliárd márka szubvenciós terhet ró az állami költségvetésre. A másik út: az alapvető közszükségleti cikkek és szolgáltatások árát, valamint a lakbért úgy módosítjuk, hogy az tükrözze a tényleges ráfordítást és még nyereséget is hozzon. Ez a lehetőség egybevág néhány szocialista ország elképzelésével. Őszerintük hosszú távon a szocializmusban sem szabad ártámogatásban részesíteni az élelmiszereket és a fogyasztási javakat. Ha az NDK is úgy döntene, hogy törölné a dotációkat, ahhoz előbb négy szempontot kellene alaposan megfontolni - írja Reinhold. Az első: az ártámogatás leépítése 20-tól 400 százalékig terjedő áremelkedéseket vonna maga után. Globálisan ugyan azt lehetne mondani, hogy a szubvenciók törlése nyomán felszabaduló 50-60 milliárd márkát a bérek, fizetések, nyugdíjak és ösztöndíjak emelésére lehetne fordítani. Csakhogy a globális számítások mit sem érnek az egyén szempontjából - érvel a tudós -, márpedig egyes szocialista országok példája azt mutatja, leginkább az alacsony jövedelmű rétegek, főleg a nyugdíjasok viselnék a terhét egy ilyen lépésnek. Reinhold professzor második érve szerint a bérek és egyéb jövedelemformák emelése véget nem érő ár-bér spirál kezdetét jelentené. Ez ismét csak igazságtalansághoz vezetne, hiszen nem minden jövedelem emelhető állandó jelleggel. (folyt.) 1989. február 14., kedd 19:55
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	ND-cikk a szubvenciókról (2.rész)
A harmadik szempont, amely ellentmond a jelenlegi árrendszer felrúgásának, az NDK alapvető társadalmi koncepciója. Eszerint a megfizethető lakbér a szociális biztonság alapvető eleme, a munkásmozgalom ősrégi álmának megvalósulása. A lakás nem lehet olyan dolog, amelyre az áru törvényszerűségei vonatkoznak - mondja Reinhold. Negyedszer: az ártámogatások megszüntetése nyomán jelentősen leértékelődne a lakosság takarékbetét-állománya. Száz márka betét távolról sem érne száz márkát az árak emelése után. A fentieket mérlegre téve Reinhold arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi árrendszer alapvető megváltoztatása lényeges mértékben módosítaná a gazdaság- és szociálpolitika egységét és így a szocializmusról vallott elképzeléseket is. Az erre az útra térés szociális és politikai szempontból veszedelmes volna. Komolyan mérlegelve a helyzetet - szögezi le Reinhold - senkinek nem lehet érdeke egy fenti értelmű korrekció. Azok közül a szocialista országok közül, amelyekben ilyen vagy olyan módon ráléptek a fenti útra, ez egyikben sem eredményezte a gazdaság hatékonyságának növekedését vagy akár a dolgozók életszínvonalának emelkedését - állítja az NDK vezető társadalomtudósa. +++ 1989. február 14., kedd 19:57
Vissza »