Rendszerváltás és az MTI

	Párizsi Magyar Intézet - 60 (1.rész)
Párizs, 1989. február 14. (MTI-Panoráma) - Párizsban a Szajna balpartján a Luxembourg palotától és hangulatos parkjától párszáz lépésre áll egy szerényen méltóságteljes épület. A kétszárnyú üvegajtó mellett réztáblába vésve áll: Institut Hongrois - azaz Magyar Intézet. A Bonaparte utca 92 számú épület egy immár tisztes korú intézmény mai otthona - 60 esztendeje jött létre Párizsban a Magyar Intézet. A kerek évfordulót háromnapos tudományos kollokviummal ünnepelték meg, amelynek előadásai a francia és a magyar kultúra és művészetek közti hatások, rokonvonások számos példájára mutattak rá. Mire is gondolhatott tulajdonképpen a Horthy-korszak kulturális kormányzata, amikor a 20-as években kiépítette a magyar intézetek első kezdeményeit? A monarchia felbomlása, Trianon után Magyarország hosszú századok óta először került a függetlenség helyzetébe, amikor önállóan kellett megkeresnie helyét Európa geopolitikai térképén és ehhez saját tájékozódási pontokat kitűzni a kulturális érintkezésben is. A korszak kultúszminisztere, Klebelsberg Kuno már a 20-as évek elején kifejtette, hogy ,,egy kis ország számára egyszerűen katasztrofális, ha elzárkózik a nagy és civilizált nemzetektől, azt hívén, hogy elszigetelt helyzetében tud valami kimondottan nemzetit alkotni,,. Az európai kulturális és tudományos vérkeringésbe való beilleszkedésünkre a miniszter ösztöndíjasok kiküldését javasolta külföldi egyetemekre, a főbb kulturális központokban pedig magyar intézetek létrehozását. Terveihez az országgyűlés megszavazta a költségvetést és 1924-ben Bécsben és Berlinben, 1927-ben pedig Zürichben és Rómában létre is jöttek a magyar intézetek, amelyek közül némelyik később tekintélyesebb Collegium Hungaricummá nőtte ki magát. A francia kormányzat Magyarország iránti hűvössége miatt Párizsban lassabban haladt a kapcsolatépítés, de 1928 őszén egy szerény, kétszobás lakásban a Quartier Latin közepén megnyilhatott a francia-magyar egyetemi tájékoztató iroda. Igazgatója és egyszemélyben teljes állománya Müller Lipót tartotta irodáját az egyik szobában, a másik kis könyvtár, előszoba és egyben tanuló helyiség volt a magyar ösztöndíjasoknak. A szerény intézmény célja nem is volt több, mint segíteni és ellenőrizni a magyar állami ösztöndíjasok tanulmányait. (folyt.) 1989. február 14., kedd 10:07
Vissza »

	Párizsi magyxar intézet (2.rész)
A gazdasági válság miatt alig jutott pénz a párizsi intézmény fejlesztésére. 1933-ban került az iroda valamivel nagyobb helyiségbe, amikor is felvette a Magyar Tanulmányi Központ Franciaországban címet. Ekkor már a magyar egyetemi lektorok - Gáldi László, később Sinor Dénes - is itt dolgoztak. Ösztöndíjasai között volt Sőtér István, Ortutay Gyula, Kosáry Domokos, Győri János. 1941-től működött Magyar Intézet néven a párizsi kultúrintézet, amely a háború évei alatt is nyitva maradhatott, mert Franciaorszaggal nem léptünk hadiállapotba. Érdemes megjegyezni, hogy az Alliance Francaise 1937-ben, a Francia Intézet pedig csak tíz évvel később jelent meg Budapesten. A hidegháborús korszak természetesen befagyasztotta a magyar- francia kapcsolatokat. Magyar ösztöndíjasok 1949 után nem kerültek Párizsba, az intézet tevékenységét erősen korlátozták a franciák: a magyar kiküldöttek nem folytathattak oktató tevékenységet sem az intézetben, sem az egyetemeken, nem szerkeszthettek kiadványt. 1958-tol kezdett oldódni a fagy és 1960 táján jutottak újra magyar ösztöndíjasok Párizsba. Az első szerény kulturális munkaterv után 1966 hozta meg az államközi kulturális egyezményt. Azóta egyenletesen fejlődnek és bővülnek a magyar-francia kulturális kapcsolatok. Három évenként ülésezik a kulturális vegyesbizottság. 1966-ban került a Talleyrand utcai lakásba a Magyar Intézet és húsz év multán sokkal tágasabb, immár saját otthonába: a Bonaparte utca 92-be. Itt kellemes vetítő terem, nagy hall, hangversenyterem és kiállító helyiségek teszik lehetővé a magyar kultúra és művelődés eredményeinek sokoldalúbb bemutatását. Dr. Berényi Pál, a Magyar Intézet igazgatója így beszél az intézet tevékenységéről: (folyt.) 1989. február 14., kedd 10:15
Vissza »

	Párizsi magyar intézet (3.rész)
,,a PMI hivatása, ugyanúgy mint a többi Magyar Intézeté, a kultúra és tudomány eredményeinek terjesztése a fogadó országban. Ehhez tartozik a személyes kapcsolatok ápolása és fejlesztése, a két ország közti kulturális, tudományos cserék lebonyolítása, a magyar kultúra iránti helyi érdeklődés kielégítése. A francia ösztöndíjasok kérelmeit is mi véleményezzük hazai hatóságaink számára. Kutatók cseréjét, tényfeltáró utakat szervezünk. Ezen túlmenően a PMI tevékenységének sajátos hangsúlya a magyar művészek és zene népszerűsítése, művészeink kiutazásainak szervezése.,, És vajon hogyan lehet mérni a PMI hatását, a magyar kultúra kisugárzását? - ,,Párizsban ugy 60 hasonló külföldi kulturális intézet működik. A legismertebb heti műsorfüzetben, a Pariscope-ban rendszeresen megjelennek műsoraink, a képernyős felvilágosító eszközön, a minitelen is megtalálhatók programjaink. Törzsközönségünk a hangversenyeken 100-120 személyre, egyéb rendezvényeinken 60-80-ra tehető. Nyelvtanfolyamainkon mintegy 30-an vesznek részt, a könyvtárba ezren iratkoztak be. Hanglemezeket, diákat és rövidesen videokazettákat is kölcsönzünk. Ma már sokan keresnek fel minket egy-egy tervezett magyarországi utazásuk előtt tájékozódni. +++ László Balázs (Párizs),MTI-Panoráma 1989. február 14., kedd 10:23
Vissza »