Rendszerváltás és az MTI

	Erkölcsből elégséges?
Ma már minden hétre jut bukás, elmarasztalás, fölmentés, lemondás. Több éve történtekről derül ki, hogy bár törvénybe nem ütköztek, ám etikai normákat sértenek. Az ügyek egy része elszomorítóan pitiáner. Fogadtatásuk is vegyes. Hiszen a botlásokkal összemérik az érdemeket. Azt, hogy ki, milyen sokat tett a településért, a közösségért; elintézett, éjt-nappallá téve fáradozott. Az érdemek valóságosak, a helyi közvélemény megbocsátó. Olykor a leleplezők, esetenként a sajtó ellen fordul. "Fölfujták az ügyet" - hangzik az érvelés. Más szóval: az a kisebb-nagyobb előny jár, megszolgált érte a most erkölcsében elmarasztalt. Ha az ember jól meggondolja, valóban a felszint kapirgáljuk. Hiszen ami törvénybe nem ütközik, ami csak az erkölcsi tartástól függ, azzal a jog semmit nem tud kezdeni. Jogsértés nem történt. A jog kiskapuin bárki szabadon közlekedhet. Az erkölcsi norma pedig igencsak képlékeny fogalom. Föllazul, mindenekelőtt föllazítja a szükség. Csúszópénz, protekció - bevett szokássá vált nálunk. Valljuk be őszintén: nem azt tekintjük-e élelmes, ügyes embernek, aki megszerzi a hiánycikket, aki valamit, valahol el tud intézni? És már-már dicsfény övezi, ha önzetlenül, ha másokért teszi. Még az is felötlik: a kisebb-nagyobb botlásokat igazságos ellenszolgáltatásként lehetne megszavaztatni. Benne volt a játékszabályban, hogy bizonyos funkciónak mi a fizetés melletti hozadéka. A játékszabályok szorulnak tehát korrigálásra A mindmáig érvényesülő szabályok két alappillére: a hiány és az eredményesség igénye. Az utóbbival kezdjük. Akár társadalmi tisztséget, akár gazdasági pozíciót tölt be valaki, eredményt várunk tőle. Az eredményhez elvileg képességek és tisztes munka szükségeltetik. Legalábbis akkor és ott, amikor és ahol a produktum létrejöttét nem gátolják külső körülmények. Csakhogy gátolják. Gondoljunk csak példának okáért a vállalatok szerződéses fegyelmére, a szerződések megkötésére. Piaci feltételek határozzák meg? Hát persze. Hiány, esetenként mesterséges hiány jellemzi ezt a piacot - tisztelet a kivételnek -, amelyben az üzleti kapcsolat egyúttal szivességek és viszontszivességek láncolata. (folyt.) 1989. február 14., kedd 12:14
Vissza »

	Erkölcsből elégséges? 2.
Az egymásra utaltak ódzkodnak bármiféle szankciótól, pereskedéstől. Jobb a békesség, a fehér asztal mellett megkötendő újabb és ujabb alku. A vállalat így prosperál, a dolgozók is ettől elégedettek. Ha egy vezető mindent az előírásokat szó szerint értelmezve tett, s kudarcot vallott, megnézhette magát. Nem hiszem, hogy felmérés készült volna róla, pedig tanulságos lehetne, miként is oszlottak meg a települések fejlesztésére szánt közpénzek. Nem a nagy összegek, a központilag elhatározott fejlesztési költségek, hanem a maradványok. Sokszor esett szó dícsérőleg a sajtóban is azokról, akik igazán leleményesen álltak elő egy-egy jó ötlettel, megoldva a pénzosztás gondját. Talpraesett, jó vezetők - állítottuk róluk és nem ok nélkül. Miért ne jutna előbb új iskolához, rendelőhöz és a többihez az, aki a legjobb időben jelentkezik? Nem is a beruházás teljes összegéért, csak kisebb-nagyobb hányadáért. Magára vessen az a település, amelyik kevésbé ötletdús vezetőt választott vagy kapott. És eközben hajlamosak voltunk megfeledkezni arról, hogy ennek az elosztásnak vajmi kevés köze van a szükségletek rangsorolásához, az esélyek egyenlőségéhez. Még akkor is, ha a szerzéshez nem kellett - csakis a körülmények megismerését, a tisztánlátást szolgáló - "terepszemle". Vadászattal netán, avagy önköltséges helyi termékkel, a vendéglátás csip-csup ajándékaival kiegészítve. Ne áltassuk magunkat, mindez a szemünk láttára történt. Nem tudtunk mindenről, de sok mindenről tudtunk. Mármint mi, helyi lakosok. Közpénzből közpénz fiadzott - a mi javunkra is. Napjainkban valami megváltozott, pontosabban fogalmazva valami változóban van. A gazdasági-társadalmi radikális átalakulás ezeket a korábban megtűrt, nem egyszer szentesített módszereket nem viseli el. Következésképpen a tegnapi erkölcs legjobb esetben is elégséges osztályzatot kap. A bukottakat mentegetném? Nem, éppen az erkölcsi tartásukat mindezek ellenére megőrzők tisztelete miatt sem. Csak elhelyezni próbálom a jellemző részt az egészben. (MTI-Press) ág/pé M. D. 1989. február 14., kedd 12:15
Vissza »