Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 13.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Világhíradó Ellenzéki vélemény a KB-ülésről

"A KB ülésről az MDF képviselőjét Kasza László kérdezte: - Mi a véleménye az MSZMP kétnapos kongresszusa után kiadott határozatról, Grósz Károly tegnapi nyilatkozatáról a Magyar Demokrata Fórum vezetősége tagjának, Csurka Istvánnak? - Az MSZMP még mindig képtelen szembenézni önmagával. Most talán az utolsó lehetőségét szalasztotta el arra, hogy az ország elfogadott vezetője legyen. Ha most elfogadja a népfelkelést, meg ami azzal jár - persze a népfelkelés számunkra csak egy félmegoldás - akkor most a társadalom - de a sajtó mindenesetre - felsorakozik mögé, és nagyon megnehezült volna minden ellenzéki mozgalom dolga. A magyar hiszékeny nép, szeretné elhinni a jót, a megjavulást még arról is, akit már évtizedek óta nem szeret, és aki évtizedek óta csak folyton becsapta. Ez azonban most megint nem történt meg. Nem történt semmi."

Interjú Gál Zoltánnal

München, 1989. február 6. (SZER, Periszkóp) - Üdvözlöm a
hallgatókat! A mikrofonnál Lángh Júlia. Azt hallom, Budapestről,
hogy az a két gyergyóújfalui fiatalember Nagy István, és Balázs
Levente, akiket január első napjaiban a Menedék Bizottság
kezdeményezésére olyan kalandos módon sikerült megmentenie
Romániába történő visszatoloncolástól a mai napig sem kapott a
svédektől beutazási vízumot. Sőt szóbeli információk szerint erre
nincs remény.
    
    Biztosan emlékeznek hallgatóink is az esetre, akkoriban országos
üggyé vált a Magyar Nemzet is részletesen, és pontosan beszámolt
róla. Romániába nem küldték őket vissza, szemben nagyon sok más,
névtelenül maradt szomorú esettel, amelyekről egyébként a Menedék
Bizottság dokumentációt gyűjt.
    
    Ebből a Fényi Tibor által összeállított dokumentum anyagból idézünk
most csak mutatóban két esetet:
"1988. augusztus 19-e. A magyarországi Nagylétánál (sic) jött egy
72 fős csoport. A magyar hatóságok bezárják őket a helyi moziba,
majd másnap 32 főt megbilincselve visszaadnak Romániának. Nagyon
megverik őket a román határőrök. Kötelesek két hónap múltán a
Securitatén jelentkezni. Legtöbbjüket egy évi kényszermunkára
ítélik 40 százalékos bércsökkentéssel".
    
    1988. november 11-e. Összesen hét büntetlen előéletű magyar
nemzetiségű fiatal jön át a határon. Hatan Debrecenbe mennek, ahol
jelentkeznek a menekültek számára rendszeresített szálláson. Egy
pedig elindul Budapestre. Másnap a hat menekültet a magyar
határőrök teherautóval, megbilincselve elviszik és átadják a román
határőröknek Nagykárolyban. Itt nagyon megverik őket. Hajukat
kopaszra nyírják, és lakóhelyükre Nagyváradra szállítják a
csoportot, ahol a bilincsbe vert, szíjrafűzött csoportot szombat
délelőtt végig viszik a főutcán hirdetve, hogy már a magyar
nemzetiségűeket is visszaadják.
    
    A Securitatén újból megverik őket és közlik, hogy eljárás indul
ellenük. Ettől a sorstól sikerült ugyan megmentenie az imént
említett két gyergyóújfalui fiatalembert. De eredeti céljukat, hogy
Svédországba menjenek, ahonnan azt remélték sikerül a
családegyesítést megoldaniuk a jelek szerint nem tudják elérni.
    
    Svédországból szinte naponta küldenek vissza Magyarországra
romániai menekülteket. Eredetileg ennek a kérdésnek akartam
utánanézni, de mindenekelőtt Magyarországon érdeklődtem a témáról.
    
    Felhívtam Gál Zoltán belügyminiszter-helyettest, aki a romániai
menekültek ügyének kezelésére létrehozott, állami tárcaközi
koordinációs bizottság vezetője. Mint hallani fogják nem csupán a
svédországi visszaküldések témájáról volt szó, hanem méginkább a
menekültügyek társadalmi ellenőrzéséről, amelynek a
belügyminiszter-helyettes nem adott túl sok esélyt.
    
    Kérdésemre, hogy adna-e interjút a tárgyban azt mondta, annyi
nyugati tudósítónak beszélt már a menekültek ügyéről, miért ne
nyilatkozna a mi rádiónknak is.
    
    A telefoninterjú hangszalagja:
- Az első kérdésem az lenne Gál Zoltán miniszterhelyettes Úrhoz. Ön
is tudja, hogy Svédországból nagyon sok menekültet visszaküldenek.
    
    Miért nehezítik ezeknek a visszaérkezett menekülteknek az életét
azzal, hogy először csak egy hetes ideiglenes tartózkodási
engedélyt kapnak, és újra kell kezdeniük minden papírprocedurát,
amikor amúgy is egy csalódás után vannak.
    
    - Én nem hiszem, hogy ez különösebb nehézséget jelentene számukra,
hisz ez a papírprocedura sem olyan nagy procedúra, mert hát legjobb
tudomásom szerint egy beszélgetés után a tartózkodási engedélyeket
a menekültek megkapják, és ugyanígy kapják meg azok, akik hát ebben
szerencsétlen helyzetben vannak, hogy egy csalódás után újra
Magyarországon vannak. De nem hiszem, hogy ez egy különösebb
nehézséget jelent. Az ideiglenesség érzetét ez esetleg erősítheti,
de hát azt világosan megmondtuk a politika letette a garast ebben a
témában, hogy ezt az ügyet felvállaljuk, és felvállaljuk minden
ember ügyét is.
    
    - Miért kell a menekülteknek valutáért megvenniük a repülőjegyet,
amikor a KEOKH elvben kiadhatna utalványt, de gyakorlatilag nem
szokott kiadni, hogy forintért vásárolhatnak. Gyakorlatilag
valutaspekulációra kényszerítik a menekülteket.
    
    - Kérem szépen ez egy érvényes magyar rendelkezés szerint történik
így, hogy a külföldi állampolgárok csak valutáért vehetik meg a
repülőjegyeket. Én nem hiszem, hogy mindenkinek azt a kedvezményt
kellene adnunk, hogy forintért vásároljon repülőjegyet. Sokan
vannak, akinek küldenek pénzt. El tud utazni. De hát mint ahogy ezt
az egész tovább utazást ugye az érintettek tulajdonképpen
magánügyének tekintik abban az értelemben, hogy a magyar hatóságok
az engedélyt az ország elhagyására megadják.
    
    De senkit nem ösztönöznek elutazásra. Én azt hiszem, hogy azért az
nem egy olyan megvetendő, hogy az utazás lehetőségének a
megszervezése vagy megszerzése is az illető magánügye.
    
    - Ön említette éppen most, hogy valakinek küldenek valutát. Néhány
nappal ezelőtt hallottam a Menedék Bizottságtól, hogy ezt romániai
román fiatalembert Milcea Dadius Gelunak hívják. Az Amerikában élő
édesanyjától kapott ezer dollárt repülőjegyre és valutázás címén
eljárást indítottak ellene. Hogy lehetséges ez?
    
    - Én erről nem tudok, ha ilyen történt akkor, ha nincs más
körülmény akkor ez nem volt helyes. Ha nincs más körülmény. Meg
kell mondanom persze, hogy a menekültek között mint ahogy ez lenni
szokott, hogy a több mint 13 ezer ember között már ugye sokfajta
ember előfordul, és hát nem mindenki tartja tiszteletben a magyar
törvényeket, ezt sajnos már tapasztaljuk. De hát ha csak erről van
szó, hogy repülőjegyre küldött pénzt miatt valamifajta eljárást
indult ez hiba volt. Tehát a körülményeket nem ismerem.
    
    - Ellentmondást látok a sajtóban látható bejelentések és a
menekültek személyes vallomásai között. Megint csak a Menedék
Bizottságtól érkezett hírekre hivatkozhatom, hogy a sajtóban mindig
azt emlegetik három tagú bizottságok döntenek. Egy ember a
határőrségtől, egy ember a BM-től és egy valaki a helyi tanácstól.
    
    Most a menekültek azt mondják, hogy a helyi tanács embereivel soha
nem találkoznak, általában egy vagy két ember dönt az ő ügyükben.
    
    Ami azt jelenti, hogy nincs semmilyen kontroll és a BM egyedül
dönt. Mikor szándékoznak lehetővé tenni, hogy a menekültek
elfogadásának, illetve visszaküldésének a kérdésében valamilyen
társadalmi ellenőrzés legyen és ne csak a rendőrség döntsön.
    
    - Hát, kérem szépen ami a társadalmi ellenőrzést illeti, én azt úgy
gondolom, hogy a konkrét döntések fölötti társadalmi ellenőrzés ez
elsősorban az állami mechanizmusban, ugye az állami mechanizmusban
kiépíthető kontrollok tekintetében vagy vonatkozásában lehet majd
megteremteni, és inkább a társadalmi ellenőrzés az ügy általános
kezelésére vonatkozhat. Nehezen látom annak lehetőségét, hogy
mondjuk ilyen konkrét és az államra tartozó döntésekben valamifajta
társadalmi kontroll jöjjön létre. Hangsúlyozom, hogy ez a konkrét
döntésekre vonatkozik, mint ahogy az is biztos, hogy eddigi
eljárási mechanizmust felül kell vizsgálni, és egy rendezettebb és
a jó orvoslatot is magába tartozó mechanizmust kell kiépíteni.
    
    Ami a konkrét részét illeti így a kérdésfeltevés vagy a hírek nem
is pontosak, mert a döntés joga nem azé a bizottságé, amiről szó
van és azt mondom nem tartom kizártnak, hogy nem mindig három
beszélget a illegális határátlépővel, hanem csak kettő. Ami között
lehet, hogy éppen a tanácsi ember ül ott és nem két rendőr, tehát
ez sem kizárt. A döntés joga a megyei főkapitányság kezében van.
    
    Tehát ezek az úgynevezett bizottságok csak javaslatot tesznek a
főkapitányságnak. Ez már önmagában egy bizonyosfajta
felülvizsgálati lehetőség.
    
    - Dehát a főkapitányság is a Belügyminisztériumhoz tartozik?
    
    - Kérem szépen most miért baj az, hogy a Belügyminisztérium,
ugyanolyan igazgatási szerv a magyar államnak mint minden más.
    
    - De a baj az, hogy a fellebbezési jog tulajdonképpen nem létezik,
illetve a KEOKH-hoz lehet fellebbezni. Megint ismétlem az is csak a
Belügyminisztériumhoz tartozik. A kérdés az, hogy mennyiben
jogállam egy olyan hely, ahol negatív döntés esetén csak.
    
    ugyanahhoz a szervezethez lehet fellebbezni és nem egy másik.
    
    - Én ezt az előbb említettem, hogy ezen a mechanizmuson változtatni
kell. Ez a mechanizmus természetesen nem volt kiépítve egy ilyen
menekültügyi' problémának minden oldalú kezelésére, minthogy ezzel
nem találkozott még sem a magyar állam, sem a magyar társadalom.
    
    Tehát az eljárásaink egész rendszerében mintahogy az állami
tevékenység más részein is felülvizsgálatok folynak, és ez alól nem
kivétel ez az ügy sem. De én abban mondjuk feltétlenül nem látok
elítélendő jelenséget, legalábbis amit az ön szavaiból kihallani
vélik, hogy itt mindig a Belügyminisztérium mint egy pejoratív
felhangon jelenik meg. Mert én ezt ugyanolyan közigazgatási
szervnek tekintem mint bármelyik másikat is mint ahogy minden más
közigazgatási hatóság döntése ellen egy közigazgatási hatósághoz
lehet fellebbezni ma még. Ugye az meg ismert, hogy a közigazgatási
bíróság kiépítése most van napirenden. Hát ez így önmagában, tehát
az hogy a Belügyminisztérium mint közigazgatási hatóság keretében
marad a dolog, ez így a mai magyar állami működés szempontjából nem
egy különlegesség.
    
    - A visszatoloncolások kérdéséről. Gyakran hivatkoznak arra, hogy
gyanús elemeket, vagyis feltételezett Securitate ügynököket
küldenek vissza, őket nem lehet befogadni.
    
    Viszont, hogy ha olyan biztosan tudják, hogy valaki Secu-ügynök,
akkor miért nem indítanak vizsgálatot ellen kémkedés gyanújával egy
másik ország biztonsági szerveinek az illegálisan érkezett
ügynökeit bíróság elé szokták állítani. Vagy biztosan tudják, és
akkor indítsanak eljárást, vagy ha nem tudják biztosan, miért
küldik vissza?
    
    - Hát kérem szépen, nyilvánvaló, hogy egy feltevés alapján senkit
nem lehet bíróság elé állítani, és ez vonatkozik erre a konkrét
dologra. Mint ahogy vitathatatlan, hogy a visszaküldések során is
kénytelenek vagyunk olyan jelenségek, tények ha vannak, vagy
körülmények alapján dönteni, amelyek sajnos hibaforrást is rejtenek
magukban. Én nem hiszem, hogy most a konkrét kérdésre válaszolva,
hogy magyar társadalom számára az lenne jobbik eset, hogy ha
valakik révén kémkedéssel gyanúsítanának, és azaz bíróság elé
állítanak, amikor még semmit nem tett, mint sem, hogy hát még a
hibaforrást is magába foglalva inkább azt vállaljuk, hogy már be
sem engedjük az országba.
    
    - Az Országgyűlés megszavazta a 300 millió forintos támogatási
alapot. Ebből még mindig csak 74 milliót költöttek el, és most
arról van szó, hogy a maradékot a menekülttáborok felállítására
szánják. Gondolja ön, hogy a képviselők belügyminisztériumi
ellenőrzés alatt álló táborokra szavazták meg ezt az összeget?
    
    - A képviselők a menekülteknek a segítségére szavazták meg ezt az
összeget, és én némi eredménynek számol el azt, amit én csaknak
neveznek, nevezetesen csak 74 millió forintot költöttünk el a
letelepedési alapból. Ezt azért tekintem eredményesnek, mert
emögött az a szándékunk, és annak több-kevesebb sikerrel történő
végrehajtása húzódik meg, hogy mi nem segélyekből akarjuk a
menekülteket eltartani, hanem úgy akarjuk beilleszteni a magyar
társadalomba, hogy munkájuk révén tudjanak megélni, és hát olyan
módon éljenek meg mint az átlag magyar állampolgár ma
Magyarországon meg tud élni. A menekülttáboroknak a kérdése az
ezzel függ össze, tervszerűbben tudnánk a menekültek számára lakás,
és munkalehetőséget biztosítani vagy felkínálni helyesebben, hogy
egy bizonyos ideig a hatóságok és egyházak és hát mindazok számára,
akik ebben az ügyben segítenek közvetlenül elérhetőek. Tehát a
menekülttáboroknak ez lenne az egyik feladata, hogy ott kiépített
információs rendszert felhasználva a menekült számára azonnal
tudjunk egy elfogadható szállást és munkalehetőséget biztosítani.
    
    A másik szempont pedig itt a menekülttáborok felállításánál az
lenne, hogy ezt a bizonyos befogadás kérdésében való döntés ez
megalapozottabb legyen, és hát ez azt hiszem megint a menekülteknek
is az érdeke.
    
    - Milyen mód lesz arra, hogy ezt a döntést a társadalom
ellenőrizhesse.
    
    - Hát a társadalom ezt az ügyet nagyon ellenőrzi, mert ebben az
ügyben az egész társadalom mozog, hiszen az közismert, hogy
alternatív szervezetek, egyházi körök, és mindenki akiben van
segítő - szándék a legkülönbözőbb csatornákon jelen lehet ebben az
ügyben.
    
    - Hát csak hozzászólhatnak, de a döntésekbe nem szólhatnak bele. Ha
Magyarország aláírja az 51-es genfi konvenciót, várható-e egy
független bevándorlási hivatal létrehozása, úgy értem
Belügyminisztériumtól független bevándorlási hivatal?
    
    - Kérem szépen, mondjon nekem egy országot, ahol a bevándorlási
hivatal ahol működik ez teljesen független az állami hatóságoktól,
ilyen nincsen természetesen. De hát az természetesnek tartjuk, hogy
ugyanazokat a szabályokat, amelyeket ez a konvenció előír és amii a
menekültügyi főbiztosság megszab, és ami a működéshez szükséges
ugyanazokat a szabályokat magunkra nézve kötelezőnek tekintjük, és
ebbe beletartozik az is, hogy menekültügyi hivatal működik, ami hát
mintegy bizonyos fajta állami szerv független nem csak
Belügyminisztériumtól, hanem minden más állami szervtől, ugyanakkor
azért mégis mint hivatal hát valahol becsatlakozik az állami
mechanizmusba.
    
    - A hallgatókra bízom annak megítélését, mit jelenthet Gál Zoltán
belügyminiszter-helyettes kifejezése becsatlakozni az állami
mechanizmusba.
    
    Ami pedig a társadalmi ellenérzés kérdését illeti, hogy ez nem
olyan abszurd kívánság, mint ahogy a rendőrminisztérium helyettes-
vezetője érezteti azt az is bizonyítja, hogy a Külügyminisztérium
illetékese viszont, méghozzá a kormány lapjában jogosnak ítélte ezt
a törekvést. A Magyar Hírlap 1989. február 3-iki számának 6.
    
    oldalán "Rendezzék a menekültek jogi státuszát" olvasható egy
beszámoló a Raoul Wallenberg egyesületnek a kormány illetékeseihez
intézett levélről. Ezt a levelet egyébként egy korábbi időpontban
már rádiónkban is ismertettük.
    
    Most idézünk a Magyar Hírlap cikkéből:
"Az illetékes külügyminisztériumi képviselő kérésünkre a fentiekkel
kapcsolatban megerősítette, hogy magyar részről lépések történtek
az említett genfi konvencióhoz való csatlakozás körülményeinek és
következményeinek a tisztázására/ és a vizsgálódás előrehaladott
stádiumban van. A menekült probléma kezelésében eddig is a humánus
eljárás volt az irányadó. Megjegyezve: jogos az a törekvés, hogy a
kiutasítási eljárással kapcsolatban társadalmi ellenőrzés
érvényesüljön". Eddig a kormány lapjának cikke.
    
    Akkor most kinek higgyünk? A külügynek, amely helyesli az állami
ellenőrzést, vagy a belügynek, amelyik ezt elutasítja a konkrét
esetek ügyében. Általánosságban megengedi ugyan, de mindannyian
tudjuk, hogy általánosságban nem lehet ellenőrizni, csak konkrét
esetekben. +++


1989. február 6., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"Egy gyerekhang: ugy tudja, illetve olvasta, hogy egy kismérető gömbvillámból 2o-3o liter viz folyt ki I2-O99 - Nyíregyháza 75-47-62 érdeklődik, hogy a gömbillámról szóló könyveknek mi a cime ? Szabó Gergely. - Szilágyi József né Bartók B.u. 32.1.2. l96o-ban egy gömbvillám az Ábel Jenő u. 26. számú ház lakásá- ba bement, ő a rekamién feküdt, a villanylámpát megkerülte és kiment az ajtón és amikor ő fölkelt utánanézni hogy micsoda, a kis fekete rigója amelyik ott szokott a korláton ülni döglötten feküdt. A gömb¬villámnak volt egy farokszerü nyúlványa."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD