|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó Ellenzéki vélemény a KB-ülésről
"A KB ülésről az
MDF képviselőjét Kasza László kérdezte:
- Mi a véleménye az MSZMP kétnapos kongresszusa után kiadott
határozatról, Grósz Károly tegnapi nyilatkozatáról a Magyar
Demokrata Fórum vezetősége tagjának, Csurka Istvánnak?
- Az MSZMP még mindig képtelen szembenézni önmagával. Most talán az
utolsó lehetőségét szalasztotta el arra, hogy az ország elfogadott
vezetője legyen. Ha most elfogadja a népfelkelést, meg ami azzal
jár - persze a népfelkelés számunkra csak egy félmegoldás - akkor
most a társadalom - de a sajtó mindenesetre - felsorakozik mögé, és
nagyon megnehezült volna minden ellenzéki mozgalom dolga. A magyar
hiszékeny nép, szeretné elhinni a jót, a megjavulást még arról is,
akit már évtizedek óta nem szeret, és aki évtizedek óta csak
folyton becsapta. Ez azonban most megint nem történt meg. Nem
történt semmi."
|
|
|
|
|
|
|
Nyilatkozatok háborúja 2.
|
Dehát nem is a mondatok és szavak félreértelmezése és félreértelmezhetősége a fő gond, hanem az, hogy az egyre szaporodó nyilatkozatok és állásfoglalások özönével csak a legritkább esetben lehet hatni a reálfolyamatokra. Sajnos vagy hála Istennek a nyilatkozatok és állásfoglalások terén abszolút megbízhatóan működik a kereslet és kínálat törvénye. Minél nagyobb túlkínálat mutatkozik a fent említett termékekből, annál inkább csökken az áruk és értékük is. E tényt hatványozza az az "apróság", hogy a nyilatkozatok és állásfoglalások többsége ragyogó logikai rendszerrel építi fel saját struktúráját; azt, hogy mivel miért nem ért egyet. Az igényesebb állásfoglalások rendszerint színvonalas kritikákat és jó diagnózisokat is adnak bajaik okairól. A bajok orvoslására már sokkal kevesebb szellemi muníció jut. A nyilatkozatháború sajátos belső logikája szerint és a kényszerítő körülmények hatására egyre magasabb szintre emelkedik a demagógia, amelynek számára még hosszú-hoszú ideig lesz jó talaj. Annál is inkább, mivel a tényleges cselekvést legkönnyebben ezzel lehet tetszetősen elfedni. A "megszégyenítő alamizsnaosztás" és az ehhez hasonló kifejezések azonban nemigen feledtetik, hogy valamit végre csinálni is kellene azoknak az érdekében, akikért és akik miatt a nyilatkozatok és állásfoglalások tömkelege jelenik meg, most már csaknem naponta. E cselekvések kétségtelenül egyik fontos eleme a politikai állásfoglalás, a nyílt vitára ösztönzés, a döntések megváltoztatására, módosítására ösztökélő eszmei irányultság. Félő azonban, hogy e területen egyre inkább az önmenedzselő taktikázás, az indulat, az elfojtott düh, az érzelmek irracionális túlsúlya kerül előtérbe. Való igaz, nem túl szerencsés politikai értetlenséget számonkérni olyan évtizedek után amelyeknek néha még hivatalos deklarációi is azt az elvet képviselték, hogy éretlen a demokráciára a hazai közélet, s éppen ezért meg sem próbálkozott a hivatalos hatalom e demokrácia alulról építkező megteremtésével. Most valósággal Niagaraként zuhan rá a közéletre a demokrácia, és az áradat magával hoz mindenfélét, ami a forrástól kezdve a zuhatagig összevegyült a hosszú úton. A nyilatkozat-és állásfoglalás-háborúkban azonban esetleg éppen azt a nem kívánatos folyamatot erősítheti fel, amely újra központi gátak emelését teheti szükségessé. (folyt.)
1989. február 13., hétfő 13:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|