|
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
|
Levél Grószhoz
|
London, 1989. február 9. (BBC, A világ minden tájáról) - Miután Pozsgay Imre a közelmúltban az általa vezetett bizottság, nevében az 1956-os eseményekkel kapcsolatban a népfelkelés szót használta, e hónap elsején Grósz Károly egy nyilatkozatban azt mondta, hogy egyetlen olyan dokumentumot sem ismer, melynek alapján a párt által eddig ellenforradalomnak nevezett eseménysort népfelkelésnek lehetne nyilvánítani. Most történészek, történelemtanárok és levéltárosok egy csoportja nyílt levélben felhívta Grósz Károly figyelmét néhány dokumentumra. A levél említi, hogy a történelemtudományi szaksajtó több publikációja erre nézve közlemények egész sorát jegyzi fel, s mindezek bizonyára eddig elkerülték Grósz figyelmét. Elsőnek a levél Molnár János Nagybudapesti Munkástanács című írását említi 1969-ből. A forradalom idején a reprivatizálás hívei mellett olyan erők is felszínre kerültek, mint például a szerveződő munkástanácsok, amelyek a kollektív tulajdon valamilyen formájának fenntartása mellett foglaltak állást. A levél így folytatódik: A robbanáshoz vezető tüntetés előkészítője a párt reformista belső ellenzéke volt, és ez a csoport maradt az egyetlen viszonylag szervezett erő, amely a felkelés irányításában szerepet játszott. Nem felel meg a valóságnak, hogy a felkelésben a Horthy-korszak gazdasági és politikai hatalmasságai, hivatalnokai és katonatisztjei vettek részt, valamint hogy volt nyilasok vették elő és fordították fegyvereiket a néphatalom ellen. Földes László írását idézik, amely szerint október 26-ig az elfogott mintegy 600 felkelő többsége 14-16 éves gyerek volt. A felkelés nem szervezett, hanem spontán jellegű volt, melynek kitörése után nem alakult ki azonnal hatalmi központ. Az sem igaz, hogy a felkelés kívülálló erők ösztökélésére tört ki, mert az amerikai kormányt is felkészületlenül érték az események. Napokig tétováztak még a nyilvános állásfoglalás kérdésében is, ezután pedig megmaradtak a szimpátia kifejezése mellett. A levél vége táján az aláírók a következőket mondják: Az 1945 utáni pártvezetés első generációja azzal indokolta diktatúráját, hogy a háború időszakára hivatkozva az egész nemzetet fasisztának nyilvánította. A második generáció ugyanezzel a céllal minősítette az 1956-os antisztálinista népfelkelést ellenforradalomnak, arról akarván meggyőzni az országot, világot, hogy ebben az országban vagy ők uralkodnak, vagy jön a fasiszta csőcselék. Ideje már olyan kormányzati rendszert megteremteni, amely nem kényszerül legitimációját történelemhamisításra alapozni - így a levél. +++
1989. február 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|