Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 12.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)

Munkatársunk, Radnóti Zoltán beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut Egyetemen a politikai tudományok tanára.: - A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire tartod jelentősnek? - Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei. így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt - melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.

Interjú Mark Palmerrel

(Thassy Jenő)
Washington, 1989. február 3. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Nagykövet Úr a változások korszakában érkezett Budapestre. Mit
tapasztalt ott az elmúlt két esztendő során?
    
    - Nos, sok minden változott és sok minden maradt úgy, ahogy volt: a
nehéz anyagi helyzet, amellyel Magyarország szembenézni
kényszerült. Rendkívül sajnálom, hogy a gazdasági fronton nem
történt nagyobb előrehaladás, két esztendő, ottlétem óta. Az
emberek lakásgondokkal küzdenek, megdrágult az élelem, a jövedelem
viszont nem növekedett. Mindez úgy hiszem bizonytalanság-érzettel
tölti el a magyarokat, amit rendkívül sajnálok.
    
    Ugyanakkor politikai téren - és különösen az elmúlt hónapok során -
a fejlemények rendkívüliek voltak. Pozitív természetűek és ezt a
nyugatiak, nem csupán az amerikaiak, értékelik és tisztelik érte
Magyarországot.
    
    A szociális és politikai gyakorlatban a szabadságjogok kiterjedtek.
    
    Szabaddá vált az utazás, a Bécsbe látogatók. Ott óriási tömegű
magyarral találkozom. Az USA-ba jövő magyarok létszáma az elmúlt
esztendőben 30 százalékos növekedést mutatott.
    
    Különböző szervezetek létesültek. Nyíltan hangoztathatják saját
nézetüket, politikai és szociális ügyekben.
    
    Független szakszervezetek és ifjúsági szervezet létesült, mint a
Fidesz. Mindezt a Nyugat örömmel üdvözli.
    
    - Következő kérdésem így hangzott: A gazdasági liberalizálásnak és
a politikai fellazulásnak általában párhuzamosnak kellene lennie:
az egyik megkívánja a másikat. A látszat szerint Magyarországon ez
másként történik.
    
    - Úgy hiszem, hogy a politikai síkon jelenleg gyorsabb az
előrehaladás. Ami a gazdasági területet illeti, a kormány és a párt
több új törvényt hozott, és reformot. Például az új vállalati
törvényt, ami Nyugaton kedvező fogadtatásra talált. Akárcsak a
tőzsde felállítása, valamint az állami szubvenciók csökkentése.
    
    Mindez jó terv, számos jel mutatja az óhajt a bürokrácia
csökkentésére, és az államgazdaságnak a párt részéről történő
mikromenedzselésének beszüntetésére.
    
    A vezetőség hangsúlyozta, hogy csökkenteni fogják az állami
beavatkozást hogy a piac befolyása szabadon érvényesülhessen -
amint ez történik szerte a világban a gazdaságilag sikeres
országokban.
    
    De a célkitűzés sajnos nem azonos annak végrehajtásával - ezért
látunk kevesebb előrehaladást a gazdasági téren, mint a politikai
síkon. Magyarországon gazdasági síkon a gyakorlat nagyjából azonos
a múltbelivel. Az árakba való beavatkozás nagymérvű, a bérek
megszabadásába úgyszintén. És továbbra is folyósítanak jelentős
állami szubvenciókat veszteséggel dolgozó vállalatoknak. A magyar
államgazdaságot még nem a piac irányítja.
    
    - Mit lehetne tenni ennek a folyamatnak a felgyorsítására? -
kérdeztem.
    
    - Ez nem könnyű és valamennyi külföldinek - különösen nekünk,
amerikaiaknak - tudnunk kell, hogy milyen nagyok Magyarország
nehézségei. Kevés a nyersanyag, nincs elég mozgási területe. Ezért
várakozásunk terén szerényebbnek kell lennünk. Ennek ellenére
meggyőződésünk szerint - és ez nem csupán az amerikai kormány
nézete, hanem a. Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szintén
osztja, valamint más kormányok is - hogy Magyarországnak bizonyos
kockázatokat kellene vállalnia, hogy 1989-es célkitűzéseit, amelyek
mind helyesek, meg is valósítsa.
    
    Ami szükséges, az a ráfizetéssel járó ipari és mezőgazdasági
vállalatok állami támogatásának redukálása, hogy az erre fordított
összeget az államgazdaság sikeres részlegéhez irányíthassák.
    
    Amerika államgazdasága ugyanebben az évtizedben iskolapéldaként
szolgálhat rendkívüli teljesítményével. 'Nyolc esztendő során 19
millió új munkalehetőséget létesítettünk, háromszor annyit, mint
amennyi Magyarországon létezik - éspedig ezt az eredményt nem a
bürokrácia beavatkozása érte el, hanem éppen az ellenkezője:
hagytuk a sikertelen vállalat csődbemenetelét, hogy helyüket új
vállalatok foglalják el, és hagytuk azt is, hogy a sikeresek
meggazdagodjanak - mert ez a keményebb munka ösztönzője.
    
    - Magyarország nyersanyaghiányban szenved - kérdeztem ezután -, de
annál gazdagabb lakossága leleményességében és rátermettségében.
    
    Nagykövet Úr ezt korán felismerte, és gyakran hangsúlyozta.
    
    Mittanácsol ennek a természeti kincsnek alaposabb kiaknázására?
    
    - Nos, megint csak az állami szubvenciók csökkentése lenne a
segítség. Magyarországi gyárakat látogatva azt tapasztaltam, hogy
az átlagos gyárban dupla annyi a dolgozó, mint amennyi szükséges.
    
    És ez nem kizárólag az én véleményem. Ugyanez az analízise a
tanácsadócégeknek, amelyeket a magyar kormány szerződtetett.
    
    Ahogy mondta: a magyar munkások hallatlanul tehetségesek és
rendkívül munkabírók. Láttam tanulmányokat, amelyek megállapítják,
hogy Európában a magyar munkás dolgozik a legkeményebben, mindenki
másnál hosszabb órákon keresztül. A legtöbb dolgozó kénytelen két,
sőt három állást vállalni, hogy meg tudjon élni. A munkaerők jobb
elosztásával és felhasználásával gyümölcsözőbbé lenne alkalmazásuk,
és egyetlen állásban mostani keresetük dupláját kaphatnák - nem
lenne szükséges extra állást vállalni.
    
    Erre máris van példa Magyarországon: a farmernadrágokat gyártó Levy
Strauss cég például Budapesttől délre - ahol a fizetés sokkal
magasabb mint egyebütt, és ahol magyar menedzserek irányítják -
helyesen - munkásaikat.
    
    - Nagykövet Úr majdnem egy hónapot töltött most az Egyesült
Államokban, ahol őrségváltás történt, új kormány vette át az
irányítást. Vajon itteni tárgyalásai során talált-e érdeklődésre
Magyarország előbbre segítésére? - kérdeztem ezután.
    
    - Igen. Ideát az érdeklődés rendkívül nagy. Amint mindenki tudja:
Amerikának új elnöke van, olyasvalaki, aki hivatalba lépése előtt
felkereste Magyarországot, az egész térségnek alapos ismerője,
rendkívül érdeklődik irántuk, és keresi a kapcsolatok kibővítésének
módját minden téren. Nem csupán a gazdasági, hanem a politikai és a
kulturális területeken is.
    
    Magyarország vezetősége meghívta őt, hogy látogasson elnöki
minőségében ismét Magyarországra. Amikor 1983-ban ott járt, vele
tartottam. Ő volt a legmagasabb rangú amerikai hivatalos közeg, aki
Magyarországra ellátogatott, és ha mint elnök visszatérne, ismét
első ízben fordulna ez elő a történelemben.
    
    Elsőrendű célkitűzése az új elnöknek új utak találása - éspedig
elsősorban a kibővített, a kormányon túl terjedő kapcsolatok révén.
    
    Választási győzelmét részben az "ezer fény" gondolatának
köszönheti.
    
    Ez alatt George Bush amerikaiak ezreit érti: egyéneket, magánosok
kezdeményezéseit az Egyesült Államokban és vállalatokét, az
egyházakét, alapítványokét, egyetemekét, a szakszervezeteket, az
egyesületek százait és ezreit, amelyeknek szövevénye naggyá tette a
mi országunkat. Ezeket szeretné arra bíztatni, hogy lépjenek
kapcsolatba magyarországi megfelelő partnereikkel. Kapcsolatokat
szeretne egyházak, egyesületek, szakszervezetek, egyetemek,
befektetők és egyének között.
    
    Amit a kormány tenni képes - az véges. Az egyén, a nép többre képes
mint a bürokraták.
    
    Jómagam, aki szintén demokrata vagyok, 25 esztendeje szolgálom már
az államot, szentül hiszem, hogy az egyén, a nép - ha hagyják -
többre képes, mint kormánya.
    
    Amit Bush elnök óhajt, az a kapcsolatok hatalmas kibővítése,
kölcsönösen hasznos vállalkozások. Egymáshoz közelebb kell hozni a
társadalmainkat.
    
    - Gondolja-e Nagykövet Úr, hogy az amerikai "ezer fény"-re
Magyarország hasonlóképpen válaszolna-e?
    
    - Nem beszélhetek a magyar vezetőség nevében, de határozott
benyomásom, nagyon sok személyes kontaktusra és beszélgetésre
alapozva az elmúlt két esztendő során, hogy Grósz főtitkár is
óhajtja a kapcsolatok kibővítését. Múlt júliusi amerikai körútjának
hatására látja, hogy milyen előnyökkel járna, ha Magyarország
kapcsolatot létesítene az amerikai üzleti világgal, az
értelmiséggel, a technológiával, a menedzserekkel, az egész
amerikai társadalom széles rétegeivel.
    
    - Számos amerikai kommentátor Magyarországra, mint a szovjet
reformkísérletek laboratóriumára utal - mondtam ezután. - Vajon
helyes-e ez a hasonlat? Mi az összefüggés a gorbacsovi és a magyar
reformkísérletek között? Ki hol tart?
    
    - Nos, Magyarországról igazában valaki kitalálta a glasztnosztyot
és a peresztrojkát az 1960-as esztendőkben, és az én ítéletem
szerint két évtizedes előnyét továbbra is megtartja.
    
    Lényegében én szovjet szakértő vagyok, nem pedig a magyar ügyeké.
    
    Az elmúlt két esztendő során két ízben is jártam a Szovjetunióban,
legutóbb múlt szeptemberben. Benyomásom szerint Magyarország messze
előbbre tart, mint a Szovjetunió.
    
    - Vajon ez azt jelenti-e - kérdeztem ezután -, hogy a kelet-európai
országok esetében többé nem használható a korábbi kifogás így:
szeretnénk lazítani, de nem tehetjük, mert az oroszok nem tűrnék
el? Íme a válasz:
- Ebben a térségben - amint ez már világos - három ország halad a
helyes irányban: Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország. Ezek
az élenjárók, ezt a trojkát a többiek, Kelet-Németország,
Csehszlovákia és Bulgária vezetői kelletlenül és lassan követik, a
népek természetesen mindenütt óhajtják a változást, a vezetőség az,
amely fékez.
    
    Románia kivételt képez, itt mozgás tapasztalható, de sajnos a rossz
irányba: hátrafelé.
    
    A reformáló országok: Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió
nem kívánják a lelassulást, mindhármukra súlyos problémák
nehezednek - amint ez szembeszökő - és az előrehaladástól remélik a
könnyebbülést.
    
    - Mi a helyzet a szovjet csapatok visszavonása körül - kérdeztem
ezután.
    
    - Szemünk előtt játszódik le, és ez nagyszerű. A csapatok
csökkentése Kelet-Európában, vagy ahogy én szívesebben nevezem a
térséget: Kelet-Közép-Európában, egyelőre csupán 10 százalékos
csökkentés, amint ezt Gorbacsov bejelentette. Ez meglehetősen
korlátolt, de 10 százalékos csökkentés mégis sokkal jobb, mint a
csapatok 10 százalékos növelése.
    
    De a csökkentés után a szovjet és Varsói Szerződéshez tartozó
csapatok létszáma továbbra is túlsúlyban lesz a NATO-val szemben -
különösen a tankok, a tüzérség, és a felszerelés terén. Mi úgy
hisszük, hogy további csökkentések igenis lehetségesek, és hogy a
szovjet és a magyar vezetőség is szívesen látná ezt.
    
    A Nyugat kész a kölcsönös csökkentésre, máris megegyeztünk az újabb
nemzetközi tárgyalásokban.
    
    Stílszerűen Bécsben tartják majd - reméljük, hogy ott lényeges
csökkentésben egyeznek meg a felek, és ez talán a Magyarországon
állomásozó összes szovjet haderő visszavonásához vezethet.
    
    - Mi lenne a kihatása az államgazdaságokra, amennyiben sikerülne a
jelentős csapatcsökkentésekben megegyezni? - kérdeztem ezután.
    
    - A hagyományos haderők fenntartása szembeszökő, módfelett drága.
    
    Egy pillantás a harcfelkészültségi kiadásokra azt mutatja, hogy
annak 90 százalékát a hagyományos haderők fenntartása emészti fel.
    
    Ez óriási terhet ró a Szovjetunióra és Magyarországra egyaránt. A
haderők kölcsönös és radikális csökkentése óriási megkönnyebbülést
jelentene mind a magyar, a lengyel, mind a szovjet
államgazdaságoknak.
    
    - Mi a kilátása egy újabb csúcsértekezletnek? - kérdeztem ezután.
    
    Vajon sor kerülhet-e reá idén?
    
    - Az elnök szóvivőjére hagyom ennek megválaszolását. Tény azonban,
hogy a két vezető máris beszélt egymással, Bush elnöksége első
napján telefonon hívta Gorbacsovot. Kettőjük kommunikációja ezzel
kezdetét vette. Hogy mikor találkoznak egymással, azt nem tudnám
pontosan megmondani, de feltételezem, hogy még az idén.
    
    - Az 1985-ös genfi csúcsértekezlet előkészítője Nagykövet Úr volt -
mondtam ezután. Vajon ha sor került a Bush-Gorbacsov találkozóra,
ennek is egyik előkészítője lesz-e?
    
    - Azt, hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, be kell várnunk
alakulását. A magam részéről remélem, hogy még jó néhány hónapot
Budapesten tölthetek, és részese lehetek a jelen folyamatnak. Amint
említettem: Magyarország élenjárója a szovjet világban történő
fejleményeknek - sajnálnám, ha el kellene hagynom az élvonalat.
    
    - Az 1980-as esztendők során - mondtam ezután -, a világ politikai
áramlata a demokráciák irányába haladt. Az évtized kezdetén Latin-
Amerika kétharmada még diktatúra alatt élt, most, az 1990-es
esztendők küszöbén a térség 90 százaléka demokráciában él. Vajon
eléri-e Kelet-Európát is ez az áramlat?
    
    - Egészen biztosan. Csupán idő kérdése, és el fogja érni a
Szovjetuniót is. Talán nem történik nagyon gyorsan, és lesz ország,
ahol hamarabb következik be, másutt viszont lassabban. De nincs
kételyem az iránt - mint ahogy Bush elnök sem kétli, ő is beszélt
már erről a nyilvánosság előtt -, hogy az áramlat mindenhová
elérkezik.
    
    Hosszú távon az emberek szabad intézmények alatt kell hogy éljenek.
    
    Független politikai pártokkal és szakszervezetekkel kell, hogy
rendelkezzenek. És napilapokkal, amelyek nem függnek egyetlen
párttól. Államgazdaság alatt, amely nagy magánszektorral
rendelkezik.
    
    Ha látni akarja, hogy mi a jövő áramlata, úgy elég egy pillantást
vetni Spanyolországra, vagy Dél-Koreára. Mindkettő bizonyítja, hogy
a hosszú diktatúra után mit hoz a szabadság.
    
    Mindkettő cáfolata a régi kommunista tételnek: a munkások csakis a
kommunizmus uralma alatt élnek jól, és részesülnek igazságban. A
valóság más. Egy globális pillantás elegendő arra, hogy meggyőzzön
mindenkit, hogy a munkások ott élnek jól, ahol az államgazdaság a
szabad vállalkozásra épült.
    
    - És most, Nagykövet Úr, egy utolsó és személyes kérdés: első
küldetése, nagykövetsége, magyarországi szolgálata vajon jó
tapasztalatnak bizonyult-e?
    
    - Remek volt. És ahogy mondtam: remélem tovább tart. Rendkívül
megszerettem Magyarországot, nemrég arra döbbentem rá, hogy még
távoli rokonaim is élnek itt. Ezt sohasem hittem volna. Egyedül
Budapesten négy Palmer család él.
    
    Rendkívül közel kerültem ehhez az országhoz, csodálom és tisztelem
a magyarokat. Remélem, hogy továbbra is együtt dolgozhatunk
kapcsolataink kiszélesítésén a legkülönbözőbb síkokon: a
közgazdaság, a politika, a kultúra, a sport területén.
    
    Most izgalmas szakasznál tartunk. Jól tudom, hogy egy átlag magyar
számára nem könnyű az élet, de ha valamennyien bátrak vagyunk, és
előrelátóak, úgy a nehéz időkből megerősödve lépünk át a közelgő
jobb korszakba - mondotta - interjúja végén személyes üzenettel
fordulva a magyar hallgatóhoz - Mark Palmer, az Egyesült Államok
budapesti nagykövete. +++


1989. február 3., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárából:

Az amerikai Bechtel cég Paksi Atomerőmű Vállalatnál dolgozó szakembereinek tevékenységi körébe tartozik, hogy folyamatosan felmérjék az atomerőműben és a KFKI-nál lévő, engedély nélkül behozott embargós számítógépeket, megállapítsák gyártási számukat, majd a cég ügyvédjein keresztül értesítsék az USA illetékes hatódágait. Az információ forrása megbízható, tartalma nem ellenőrzött. Intézkedés: folytatják a Bechtel-szakemberek ellenőrzését. (III/II.)
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD