 |
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
 |
Arafat húsz éve (2.)
|
Mert Arafat a palesztin ügy érdekében alaposan kihasználta a
politika hullámzásait, meglovagolta a kötődő és széthulló
szövetségek kínálta lehetőségeket és - ahogy mondják - briliáns
tehetséggel manőverezett az arab és a világpolitika erővonalai
mentén.
Élete sokszor forgott veszélyben és néhány hírmagyarázó úgy
véli, hogy ezt a veszélyt sokszorosára növelte az újabb keletű
stratégia, amelyet egynémely militáns palesztin és arab körökben
finomabban pacifistának, gorombábban kapituláns, áruló taktikának
neveznek.
Méltatói szerint viszont a PFSZ vezetője bámulatos időzítéssel
indította útjára a béke-stratégiát. A megszállt területeken több
mint egy éve óta folyó palesztin felkelés hangosan hívta fel a világ
figyelmét a helyzet tarthatatlanságára. Eközben a nemzetközi
politikai közvélemény ma már szinte egyöntetűen elfogadja azt, hogy
valamiféle nemzetközi értekezleten kellene hozzálátni a bonyolult
kérdéskör rendezéséhez. A konferencia módját illetően vannak ugyan
viták, de még az izraeli kormány néhány tagja is hajlandó lenne
kompromisszumra ebben a kérdésben.
Ráadásul manapság mindenki mindenkivel tárgyal: Moszkva
Washingtonnal és Pekinggel, Párizs és London Iránnal, Teherán és
Badgad egymással. Ebben a légkörben párbeszéddel ,,illik,, megoldani
a konfliktusokat - Moszkva kivonul Afganisztánból, Dél-Afrika és
Kuba Angolából és a jelek szerint a világ sorban igyekszik lehűteni
forró pontjait. Így Izrael került abba a kínos helyzetbe, hogy lám,
a ,,terroristák,, tárgyalni akarnak, kompromisszumokat is
felkínálnak, s a hivatalos Jeruzsálem az, amely a békejobbot
elutasítja.
Ez Arafat érdeme is. A húsz év alatt nemhogy jelkép lett, de
mindmáig sikerült jelképnek maradnia. Gyülölik és szeretik, de
ellenfelei is számolnak vele.
A palesztin vezető barátai büszkék Arafatra, mert főképpen neki
tulajdonítják a PFSZ kivívott tekintélyét. Gyakran felemlegetik
azokat az időket, amikor Arafat az izraeliek által ostromlott
Bejrútban maga vezette a harcot 1982-ben. "Bennünket akkor 90 napig
ostromoltak - az eddigi izraeli-arab háborúk közül egy sem tartott
néhány napnál tovább" - mondják. +++
(fg) (MTI-PRESS)
1989. február 12., vasárnap 15:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|