|
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal (BBC)
Munkatársunk, Radnóti Zoltán
beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut
Egyetemen a politikai tudományok tanára.:
- A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire
tartod jelentősnek?
- Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb
neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a
Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben
megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási
és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek
tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt
átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően
a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik
lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei.
így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze
tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben
valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt -
melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak.
|
|
|
|
|
|
|
Thaiföld kitaszítottjai
|
1989. február 12. vasárnap (AP/MTI-Panoráma) - Thaiföld lassan megnyeri ugyan a háborút az egyik legszörnyűbb betegség, a lepra ellen, de még mindig sokezer leprás él itt eluÉáwstett kolóniákban, ahonnan talán már sohasem kerülhetnek ki.
Az orvostudomány egyértelműen vallja, hogy a lepra megelőzhető, gyógyítható és nem különösebben fertőző betegség, ám a bőr jellegzetes elszíneződése, a beszédes foltok házasságok felbomlásához vezetnek, a karommá torzult kezek elidegenítik egymástól a barátokat. A társadalom a leprásokat előbb-utóbb kiközösíti, az ország 21 kolóniájának valamelyikébe száműzi. Thaiföld legszerencsétlenebbjei ezekben a kolóniákban mosolyogva fogadják a külvilából érkező, együttérző látogatót, üdvözlésükre hálásan teszik össze ujjnélküli, csonk-kezeiket. Betegségükről fesztelenül vallanak, a zavar legcsekélyebb jele nélkül. A kolóniában gyorsan hozzászoknak ahhoz, hogy itt senki nem nézi le őket, nem fordulnak el tőlük viszolygó tekintetek - magyarázza Banchong Chaiyara, egy 43 éves római katolikus lelkész, aki amennyire módjában áll, megpróbál segíteni az ország egyik északkeleti lepratelepének másfélezer lakóján. Az ápolók hiszik, hogy a leprások, ha felépülnek, vissza tudnak illeszkedni a társadalomba. De ha a betegség már előrehaladott stádiumban van, akkor erre nincs remény. A telepen különálló lakóházak vannak, óvoda, iskola, öregek otthona, templom, mezőgazdasági kertek, s még börtön is. Ebbe főképp azok kerülnek, akik nem tudják magukban legyűrni a vágyakozást a külvilág után. A telep lakóinak többsége szegény parasztcsalád sarja, ám itt szakmát tanulhatnak, cipész, szabó, asztalos lehet belőlük. A legidősebb beteg egy asszony, aki közel jár századik évéhez, ágyából már alig kel fel. Túlélte mindkét gyerekét, akik szintén leprások voltak. Senki sem emlékszik arra, hogy mikor került a telepre. Talán már ő sem. Thaiföldi buddhisták szerint a lepra büntetés azokért a vétkekért, amelyet előző életében követett el a beteg. Vannak, akik ezért titkolják el kezdeti szakaszban a betegségüket, pedig akkor még talán gyógyítható lenne. Így végső soron önmagukat büntetik. A lepra manapság szerencsére visszaszorulásra kényszerül Thaiföldön. 1954-ben a délkelet-ázsiai országban még 140 ezer leprás beteget számláltak össze, ma 25 ezren szenvednek ebben a gyűlöletes kórban. +++
1989. február 12., vasárnap 13:09
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|