|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Berend T. Iván nyilatkozata
|
München, 1989. február 11. (SZER, Hazai napló) - Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, mint az 1956-tal foglalkozó történelemi albizottság vezetője nyilatkozott. Felolvassuk Szép Zoltán kommentárját: - Magyarázkodásokba és mentegetésekbe bonyolódott. Hiba ez, mert a tudomány nyomatékával megsúlyosbított vélemény gyorsíthatta volna a polarizálódást. Berend T. Iván nem pártolt el a ügytől, de nem is állt igazán mellé. A tudományban ezt úgy szokás kifejezni, hogy nem a feltárt tényeknek megfelelően súlypontozott. Említetlenül hagyta az 1956. november 1-i fordulatot, ami azáltal vált kettőssé, hogy Kádár János levoksolt saját hangján a forradalom mellett, és levoksolt saját testi valójában a szovjetek behívása, a volt elvbarátai cserbenhagyása, majd elárulása mellett. Berend T. Iván - inkább egy diplomatához mint tudóshoz illő -, szükségtelen tapintattal ezt úgy nevezte, hogy a Kádár-féle rendpárti szárny és a Nagy Imre köré csoportosult reformfrakció szétváltak egymástól. A fogalom, hogy szétváltak, félrevezető. A szétválás két külön akarat további érvényesülését jelenti akkor, amikor az annak előtte együtt akaró felek már nem járnak többé az együtt választott, közös úton. Kádár és Nagy Imre nem váltak szét. Nagy Imre Kádár által egyszerűen magára lett hagyva. Az államminiszter - jogilag a miniszterelnök helyettese és a kommunista párt feje - késleltetett puccsot hajtott végre, külső erők bevonásával. Kádár János közvetlenül függelemsértést követett el akkor, amikor felettesét nem, vagy félretájékoztatva - a szovjetekkel a magyar forradalom eltiprásának szándékával tárgyalásokat kezdett. Félrevezette a hivatalban, lévő kormányt azzal is, hogy deklaratíven mellette és érte szólva mozgósított, s időben ugyanakkor már az így fellelkesített emberek ellenségeit: a Magyarország határain kívüli hatalmi tényezőt is bevonta. Jogi látszatot adott, és hamis kontinuitást fogadtatott el törvényesnek. Nem megalapozott továbbá az az állítása sem, hogy Magyarországnak a Kádár-érában volt két jó évtizede. Ez éppen történelmi távlatba helyezve nem igaz, hiszen a két jó évtized az elherdált jövő most tapasztalható ínségével lett előre lefedezve. A két évtizednyi félrevezetettség és alaptalan hitek évtizedével is megterhelve, most arra a múltra van a magyar népnek szüksége, ami a jövőből szemlélve is hiteles, és nem kell idővel ismét átértékelni. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|