|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Vita 1956-ról - Pravda
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. február 11. szombat (MTI- tud.) - Igaz-e, hogy Magyarországon vita bontakozott ki az 1956 őszén történtek átértékelésére? Olvasói levelek nyomán erre a kérdésre ad választ szombati számában a Pravda budapesti tudósítója.
Napjainkban forr a politikai élet Magyarországon - írja a tudósítás. - A tavalyi pártértekezlet után a figyelem középpontjába a nehéz gazdasági helyzetből való kilábalás gondjai kerültek, valamint az, hogy mit és hogyan kell változtatni a politikai intézményrendszerben, milyen legyen az új alkotmány. Természetes, hogy a jövőről kialakítandó elképzelést sok mindenben meghatározza a múlthoz való viszony - hangoztatja a Pravda, majd beszámol arról, hogy a pártértekezlet bizottságot hozott létre az elmúlt négy évtized történelmének vizsgálatára. A bizottság egyes megállapításai alapján a közvéleményben széles körű vita bontakozott ki: népfelkelés vagy ellenforradalom volt-e 1956-ban. Át kell-e értékelni az 1956 őszén az országban történtekről kialakított véleményt, az MSZMP Központi Bizottságának és kongresszusainak határozatait, amelyek lehetővé tették a társadalom konszolidálását és évtizedekre megteremtették a sikeres fejlődés alapjait? - teszi fel a kérdést a tudósító. - Ha az események nem voltak ellenforradalmiak, céljaikban és módszereikben szocializmusellenesek, akkor indokolatlan volt a magyar kommunisták, Kádár János kormányának felhívása a szovjet katonai segítségért? A beszámoló ezután ismerteti a kibontakozott vitát. A Magyar Hírlapból idézi a XII. kerület egyik pártkörzetének azt a véleményét, amely visszautasítja, hogy népfelkelésnek állítsák be kommunisták és pártonkívüliek lemészárlását, a budapesti pártház ostromát, a kibontakozó fehérterrort, - de idézi az írószövetség véleményét is, amely szerint a ,,népfelkelés,, kifejezés lehetőséget ad 1956 megítélésében a közvélemény, a tudomány és a politika összebékítésére. A szélsőséges vélemények ellenzői keresik a közös nevezőt, s azt a tézist dolgozzák ki, amely szerint azok az 1956-os események, amelyek a szocializmus megújítását célzó népfelkelésként indultak, a reakciós erők irányítása alá kerülve véres ellenforradalomba torkollottak - mondja a tudósítás. Összegzésül úgy véli, hogy a jelenlegi vitában mindenkinek ,,el kell hagynia a barrikádot,, , nem számlákat kell benyújtani, hanem az igazságot kell keresni. +++
1989. február 11., szombat 08:43
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|