 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
Kerekasztal - Kiszczak, Walesa, Miodowicz (4.rész)
|
Alfred Miodowicz beszédében arra figyelmeztetett, hogy a
minisztertanács épületében, a tanácskozás mostani színhelyén a
múltban már nem egy olyan döntés született, amelyet végül az
üzemekben, vagy éppen az utcán kellett ,,korrigálni,,. Véleménye
szerint a kerekasztal-értekezlet első számú feladata, hogy
Lengyelországból végre normális országot teremtsenek, ahol mindenki
számára adottak a tisztességes munka és élet feltételei. Véleménye
szerint a résztvevőknek nem csak a választások kérdésére, a
parlamenti mandátumok elosztására, de elsősorban arra kell
koncentrálniok, hogy Lengyelország méltóvá váljék az európai állam
elnevezésre és képes legyen a szuverén létre. Emlékeztetett arra,
hogy az OPZZ vállalta fel 1981 után a több mint 12 millió lengyel
munkás érdekeinek védelmét, ami oda vezetett - hangsúlyozta -, hogy
a szervezetet alaptalan követelésekkel és a szakszervezeti
monopólium védelmével vádolták meg - mégpedig elsősorban a hatalom
képviselői hányják ezt a szakszervezetek szemére. Javasolta:
hozzanak létre szakszervezeti ,,közmegegyezési tanácsot,, valamennyi
szakszervezet képviselőinek részvételével, amely lehetőve tenné a
dolgozók közös érdekvédelmét. A választásokról szólva úgy
fogalmazott, hogy a szakszervezetek készek a nyílt választási harcra
és minden fenntartás nélkül a sajtócenzúra teljes megszüntetését, a
tényleges sajtószabadságot szorgalmazzák.
Ezt követően még öt felszólalás hangzott el és véget ért a
hivatalos megnyitó, amely után a résztvevők többségének szóvivői
tájékoztatták a helyi és a külföldi sajtó képviselőit az első
tárgyalási napról.+++
1989. február 6., hétfő 18:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|