 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
Sevardnadze sajtóértekezlete (1.rész)
|
rácz péter, az mti tudósítója jelenti:
Új-Delhi, 1989. február 6. hétfő (MTI-tud) - Jóllehet nincs vita közöttünk arról, hogy az afganisztáni problémára politikai megoldást kell találni, mi több, annak kulcsfontosságú elemeiről hasonlóan is vélekedünk, mégis jónéhány kérdésben eltérnek álláspontjaink - jelentette ki Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hétfőn Iszlámábádban. Sajtóértekezlete zárta le másfél napos pakisztáni villámlátogatását. A külügyminiszter volt az első magas rangú szovjet vezető, akit két évtized elteltével fogadtak Iszlámábádban.
Bár voltak olyan találgatások, hogy Eduard Sevardnadze azért
halasztotta hétfőr hazautazását, mert esetleg megbeszéléseket
folytat majd a pakisztáni székhelyű afgán ellenzék képviselőivel is,
a szovjet külügyminiszter sajtóértekezletén közölte, hogy nem
találkozott velük. Szavaiból kiderült, hogy nem sikerült meggyőznie
a pakisztáni vezetőket az afgán ellenzéki csoportoknak nyújtott
katonai támogatás beszüntetésének szükségességéről, annak ellenére,
hogy Iszlámábád is a politikai rendezésre teszi a hangsúlyt (az
afganisztáni válság megoldásának lehetséges eszközeként).
Eduard Sevardnadze elismerte, hogy valóban nem kapott
biztosítékot az iszlámábádi kormányzattól a katonai támogatás
leállítására, noha a genfi egyezmény előírja azt. Jelezte, hogy
átadta az iszlámábádi vezetőknek azt a térképet, amelyen pontosan
meg vannak jelölve a pakisztáni területen működő afgán kiképző
táborok helyei. Nyilvánvalóvá tette, hogy ha a harc folytatódik
Afganisztánban, akkor a Szovjetunió továbbra is támogatásban fogja
részesíteni a kabuli kormányt. ,,Vannak elkötelezettségeink
Afganisztán iránt,, - szögezte le, hozzátéve azonban, hogy Moszkva
nem fog újra katonákat küldeni afgán földre.
Az afgán kormányellenes erők pakisztáni közvetítéssel történő
katonai támogatásának ügyét sok megfigyelő központi kérdésnek
tekinti, mert feltélezhetően csökkenne az ellenzék merevsége a
jelenlegi kabuli vezetéssel szemben, ha bedugulnának az amerikai
fegyverszállítások csatornái. Az ellenzéki szervezetek - bízva
katonai erejükben és az utánpótlás folyamatosságában - nem hajlandók
egyezkedni Mohammad Nadzsibullah elnök pártjával, jóllehet a kabuli
kormány felajánlotta a hatalom megosztását. (folyt.)
1989. február 6., hétfő 13:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|