|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Lengyelország a kerekasztal előtt (2.rész)
|
A létező, vagy inkább ma még csak formálódó lengyel baloldal számára a kerekasztal és főleg a kerekasztal utáni időszak nem jelent mást, mint óriási politikai felelősséget az ország megtartására a társadalmi-gazdasági fejlődés baloldali irányzatai mellett, a ma egyre nehezebben deffinálható, de szocialista úton. Mindezt a kerekasztal utáni korszakban immár nem a szocialista modellt tagadók ,,egyszerű elnyomásával,, hanem a velük folytatott mindennapos, mindenre kiterjedő, nyílt politikai harcban, remélhetőleg a parlamenti demokráció civilizált körülményei között. Hogy a kerekasztal mellett mennyire a hatalom kérdéséről lesz szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az az éles vita, amely mindkét táborban az utóbbi hetekben kibontakozott a politikai és a szakszervezeti pluralizmus, de lényegében maga a hatalom kérdése körül. Az ellenzék, a ,,Szolidaritás,, köreiben árulónak bélyegzik a szélsőségesek Walesát, amiért a hatalom megragadására való törekvés helyett megelégedni látszik a hatalom megosztásával, míg a másik oldalon a hatalom megosztását egyenértékűnek tartják a hatalomról való lemondással. Itt kevésnek, ott soknak tartják a kompromisszumot. Itt is, ott is rendkívüli kongresszusért kiáltanak egyesek. A párt köreiben meglevő aggályt jól jellemezte a LEMP KB legutóbbi ülése, a törvényes szakszervezeti mozgalom, az OPZZ számos állásfoglalása. A LEMP-en belüli realista, vagy reform-szárny és a ,,szocializmusért aggódók,, közötti különbség leegyszerűsítve az, hogy az aggályoskodók nem tartják lehetségesnek a hatalom megőrzését a teljes demokrácia körülményei között, míg a reformerek a jelenlegi formációt látják veszélyesebbnek a hatalomranézve és bíznak abban, hogy éppen az új modellel menthető át a koalícióba tömörülő baloldal tényleges vezető szerepe. A két irányzat közötti ellentét ma áthidalhatatlannak látszik. A Polityka című lengyel hetilap legújabb száma ,,Lengyelország Nyina Andrejevnájának nevezi Stanislaw Kocioleket, aki még a 80-as évek elején is magas pártfunkciókat töltött be és a Zycie Literacki című lap hasábjain éles bírálatban részesítette az elmúlt hét év lengyel fejlődését, burkoltan, de helyenként nyíltan a szocializmus eszméjének elárulásával vádolva a LEMP jelenlegi vezetését. Ugyanebben a lapban a főszerkesztő glosszájában Lenint idézi: ,,A megszerzett hatalmat nem lehet visszaadni,,. Ugyanez a szerző másutt a lengyel gyárak kiárusításával vádolja Mieczylsaw Rakowski kormányfőt nszk-beli tárgyalásai után.(folyt)
1989. február 6., hétfő 12:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|