 |
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
 |
Kibővített ülést tartott a Budapesti Pártbizottság (1. rész)
|
1989. február 6., hétfő - Jassó Mihály, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára elnökletével hétfőn kibővített ülést tartott az MSZMP Budapesti Bizottsága. A tanácskozáson részt vettek a kerületi pártbizottságok első titkárai, a főváros állami, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői, a pártbizottság osztályvezetői, a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság budapesti illetőségű tagjai, s meghívottként jelen volt a fővárosi értelmiség több képviselője. A munkába bekapcsolódott Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára.
A testület elsőként áttekintette az elmúlt év gazdálkodásának
fővárosi tapasztalatait, s az esztendő várospolitikai feladatait.
Katona Béla titkár fűzött szóbeli kiegészítést az előterjesztéshez,
amely kiemeli: 1988 gazdálkodási eredményei lehetővé teszik 1989-ben
a kibontakozást jobban elősegítő gazdaságpolitikai intézkedések
meghozatalát. A tájékoztató a továbbiakban megállapítja: Budapest
lakosságának közérzetét rontja, hogy egyre inkább érzékeli a főváros
fejlődésének lassulását, az intézményekben sűrűsödő problémákat. A
fővárosi lakosság jelentős részének életkörülményei kedvezőtlenül
alakultak az elmúlt évben. A gazdasági és társadalmi mozgások nyomán
polarizálódott a jövedelem- és a vagyonelosztás, felerősödtek az
egyes rétegek és csoportok életszínvonalbeli különbségei, s az ebből
származó feszültségek. Nem sikerült javítani a társadalmi minimum
szintje alatt élő, 500-600 ezerre tehető budapesti ember
életfeltételein. Mindennek következményeként egyes rétegek körében a
tűréshatáron lévő életszínvonal csökkenése, az elhelyezkedés
nehezebbé válása, a fővárosi intézményekben tapasztalható, csökkenő
színvonalú ellátás együttesen okozta, hogy a lakosság hangulata
tovább romlott, bizalma fogy. (folyt. köv.)
1989. február 6., hétfő 19:32
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|