|
|
|
|
|
|
|
|
Recski túlélő találkozó (SZER, Világhíradó)
Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
|
|
|
|
|
|
|
Autóálmaink és a valóság 2.
|
Szó sincs tehát jelentős nagyságú működő tőke behozatalának lehetőségéről, évi 50 ezer autó összeszerelése pedig a világ más tájain sem szokott nyereséget hozni. A legújabb hírek szerint a Suzuki már nem vállalná e lefutóban lévő modell nyugat-európai exportját (a 800 köbcentiméteres Suzuki Altóról van szó), így legfeljebb a Suzuki Swift összeszerelésén gondolkozhatunk. Ez viszont 450 ezer forintnál aligha lehetne olcsóbb, pedig csak 1000 köbcentiméteres. Igaz, ha a termelés felét exportálják, egy-két évig a maradék még ennyiért is elkelne a belföldi piacon. Gazdaságossá azzal válna a Suzuki együttműködés, ha némi japán tőkével és japán technológiával egy-két részegységet és számos alkatrészt itthon állítanánk elő, méghozzá olyan sorozatnagyságban, hogy az elképzelt összeszerelőüzem igényein túlmenően a Suzuki - vagy akár más cég - saját szükségletre vásároljon belőlük. Erre vonatkozó konkrét együttműködési javaslat azonban még nincs. De miért nem elég, ha piacképes alkatrészeket, részegységeket gyártunk, s azok ellenében importálhatnánk kész autókat? Sokak szerint ez lenne a legésszerűbb fejlesztési módszer, s ha majd olyan sokféle részegységet gyártunk itthon, hogy megéri a kész autók összeszereléséhez hiányzó többi részegység importja, akkor kellene csak, mintegy utolsó lépésként esetleg egy összeszerelő üzemet is építeni. Addig is minden alkatrészt keményvalutáért kellene behozni, s ha lenne rá devizánk, már rég nem lenne gond a hazai autóellátás. A szomszédos Ausztria kitünően el van látva gépkocsikkal, pedig "csak a fontosabb részegységeket gyártja - igaz, maga a General Motors-szal épített sebességváltó-és motorgyár mintegy 9,7 milliárd schillingje - kereken 45 milliárd forintba - került. (A beruházásba a GM 2 milliárd schillinggel szállt be.) Nálunk viszont egyelőre az a 9 milliárd forint sem akar előkerülni, ami a Szovjetunióval körvonalazódó Zaporozsec-kooperációhoz kellene. Ipari becslések szerint ennyibe kerülne egy sebességváltógyár létesítése, s további 3-4 milliárd forintért hozhatnánk létre azokat az üzemeket, amelyek termékeivel évi 50 ezer új típusú Zaporozsecet - Tavriját - ellentételezhetnénk. Ezek az összegek azonban sehogy sem látszanak előkerülni. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 14:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|