 |
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
 |
Vámháború a KGST-ben
|
München, 1989. február 10. (SZER, Világgazdasági .magazin) -
Közismert, hogy már hosszabb ideje meglehetősen nyílt vámháború
folyik egyes KGST tagállamok között. Ez az utasforgalmat
megnehezítő, és a kelet-európaiakat megosztó jelenség a kommunista
gazdasági rendszer örök nyavalyája vezethető vissza. A közvetlen
kiváltó ok a fogyasztási cikkek jelentősen eltérő kínálata az egyes
országokban. Ami az egyik országban bőségesen kapható, az a
másikban hiánycikk.
A másik ok az, hogy az egyes kormányok különbözőképpen alakítják ki
ártámogatásokkal az értéktől eltérített mesterséges árakat. A
valuták ugyancsak mesterséges árfolyamai tovább növelik az
eltéréseket. A leglényegesebb ok azonban a krónikus áruhiány. Ezért
még átfogó államközi megállapodással sem lehetne megszüntetni
véglegesen a vámkorlátozásokat.
A vámháborút, vagy legalábbis annak mai primitív, a lakosságot
célba vevő formáját csak a piacgazdálkodás megteremtésével lehetne
véglegesen kiküszöbölni.
Áruhiány a piaci rendszerben is - előfordulhat. De megfelelő
beruházással ez hamar megszüntethető. Az egyetlen tartós hiánycikk
a munkaalkalom. De ez is annak a kifejezője, hogy bizonyos árukra
és szolgáltatásokra nincs szükség.
A központilag irányított állami tervgazdálkodás keretében ilyen
mechanizmus nem létezik. A bürokratikusán megállapított, önkényes
árak nem adnak eligazítást arról, hogy mi hiányzik a piacon, mit
érdemes és gazdaságos termelni. Az áruhiány csak akkor hat a
tervezésre, ha már politikai kérdéssé vált korábban.
De ez a korrekció lassú és hosszadalmas. A lakosságnak csak
szenvedést okoz. Mire végre megtörténik a beruházási eszközök
átcsoportosítása a hiány leküzdésére, már régen más szektorban
keletkezik, más fontos cikkek vonatkozásában hiány.
A tűzoltásnak erre a reménytelen és önfenntartó folyamatára olyan
rendszerben kerül sor, amelyben hagyományosan a nehéziparnak adnak
elsőbbséget. Ezért a fogyasztási szükségletek kielégítésére gyártó
vállalatok a legelhanyagoltabbak és technikailag a
legelmaradottabbak.
Az említett problémát az állami és KGST rendeletekkel nem lehet
megoldani. Az egyetlen tartós megoldás a gazdasági rendszer
struktúrájának alapvető megváltoztatása. Támogatni kellene az olyan
szövetkezeti tevékenységet, amely képes hiánycikkek előállítására.
Meg kellene szüntetni a magángazdálkodás sújtó adminisztratív
korlátozásokat, mind a termelésben, mind a szolgáltatásban. Továbbá
át kellene térni a nehézipar helyett a könnyűipar és a szolgáltatás
elsődleges támogatására.
Mindez szükséges, de nem elégséges egy radikális fordulathoz. A
megoldást a teljes spektrumú piacgazdálkodás, a tőke, az áru és a
munkaerőpiac megvalósítása. +++
1989. február 10., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|