|
|
|
|
|
|
|
|
Budapesti jelentések (BBC, Reggeli Híradó)
A Központi
Bizottság rendkívüli ülését hirtelen, napokkal azután hívták össze,
hogy Pozsgay Imre azt mondotta a budapesti rádión, hogy 1956
népfelkelés volt, egy oligarchikus rendszer ellen, amely megalázta
a magyar nemzetet és nem kellene többé ellenforradalomnak nevezni.
Ugyanakkor Berecz János, aki egy időben a párt konzervatív
szárnyának volt a vezetője, azt mondta, hogy a párt nem vezeti
kellőképpen a reformokat. Grósz Károly pártvezér pedig
kijelentette, hogy a Politikai Bizottságon belüli megosztottság
feltartóztatja a politikai és gazdasági reformprogramot és azt
javasolta, hogy a Központi Bizottság eszközöljön személyi
változtatásokat, ha ez szükségesnek látszik. Bár volt arról
célozgatás, hogy magas állásban levő emberek elveszthetik
megbízatásukat, általában nem tartják valószínűnek, hogy egyáltalán
jelentős személyi változások lennének. Ehelyett kompromisszum
várható a napirend 3 fő kérdésében: a párt hozzáállása a
többpártrendszer kérdéséhez; a jövő évi választások formája és az
egyre szervezettebb alternatív és ellenzéki csoportok.
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Bihari Mihállyal
|
London, 1989. február 10. (BBC, Késő esti mai nap) - Úgy tudni: csökken az MSZMP taglétszáma. Sok új politikai szervezet jön létre, melyből pártok alakulhatnak. Hogyan változik az MSZMP szerepe az állandóan módosuló politikai helyzetben Magyarországon? - erről kérdezte meg először telefonon munkatársunk Hendrey Tamás, Bihari Mihály professzort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem politikatudományi tanszékének vezetőjét. - Nekem az a véleményem, hogy ma Magyarországon szociológiai értelemben egyetlenegy párt sincsen. Az alternatív pártszerveződések, protopártok, előpártok, vagy pártcsírák, amelyek feltehetően egy év alatt, a jövő évi választások idejére működőképes választási programpártokká - tehát nem világnézeti alapon vagy ideológiai alapon szervezett - pártokká válhatnak. Az MSZMP, amelyik a legnagyobb taglétszámmal rendelkező, formálisan pártnak nevezett szervezet, hasonló értelemben - szerintem - nem párt, hanem egy etatizált, államosodott, az államba beépült, közhatalmi jogosítványokkal rendelkező hatalmi szervezet, amely egyfajta sajátos politikai konglomerátum. Abban az értelemben, hogy az MSZMP-n belül - véleményem szerint - legalább három párt van ténylegesen jelen. Ennek a három pártnak gyakorlatilag el kell válnia egymástól, mert jelenleg egymást korlátozva, tulajdonképpen nem képesek olyan, párton belüli, működőképes koalíciót kialakítani, ami - demokratikus politikai körülményeket feltételezve - hatékony pártként tudna működni. Sok tekintetben annak, hogy a politikai vezetés ma - az MSZMP politikai vezetése - ma sok tekintetben egy helyben topog, illetve saját, esetleg vállalható és helyes célkitűzéseit sem tudja megvalósítani - ennek sok tekintetben ez a belső heterogenitás az oka. Az egyik párt - ami az MSZMP-n belül ma létezik -, az egy szélsőbalos, baloldali konzervatív rendpárt, amit nevezhetünk lenini kommunista pártnak, ahogy egy szerveződő alakulat nevezi is önmagát, vagy a Münnich Ferenc Társaság tagjainak egy jelentős részét én ide sorolnám - amelynek elsősorban az apparátuson belül van bázisa. Ennek a pártnak az előnye a többi párttal szemben az, hogy a tagjai túlnyomó része, vagy többsége évtizedeket töltött el az apparátusban, megtanulta a politizálás, a hatalomgyakorlás, a szervezet, a bürokrácia működtetésének a csínját-bínját, és egyfajta sajátos, szervezett erőként van jelen, személyes kapcsolatot tartva egymással, az apparátuson belüli kapcsolatokat felhasználva határozott nyomást tud gyakorolni, érdekeit érvényesíteni tudja a párton belüli döntések meghozatalakor. A második pártalakulat - amely az MSZMP-n belül található - egy mérsékelt rendpárt, amely főleg Grósz Károly személye köré, vagy politikája mögé sorakoztatható fel. Ez évjáratában is "korábbi", vagy fiatalabb, mint az előző párt, sokkal realisztikusabb a társadalomképe mint az előző, konzervatív rendpártnak. Azonban az oktrojált reformok, vagy mondjuk úgy hogy a felülről elindított és kikényszerített reformoknak a híve -, bizonyos inerciákkal, belső tehetetlenséggel, szervezeti- és centralisztikus tehetetlenséggel. A harmadik párt, amelyik szerintem létezik - de inkább csak potenciálisan létezik - az MSZMP-n belül, és nem alkot megszervezett politikai erőt, az a reformkommunista szárny, vagy nevezhetjük ezt egyfajta szocialista reformpártnak is. Ennek vannak markáns vezető egyéniségei, de nincsen megszervezett politikai bázisa. Csak szimpatizánsai vannak - mind a párttagságon belül, mint pedig a társadalomban. A szimpatizánsok köre azonban nem ad elég megszervezett, érdeket, akaratot érvényesíteni tudó hatalmat a reformpolitikusoknak. Ennek a három pártnak szerintem előbb-utóbb szét kell válnia ahhoz, hogy akármelyik valóban szociológiai értelemben vett pártként működhessen. Ennek a szétválásnak azonban nem egyszerűen az az útja-módja, hogy markáns politikusok eltérő platformot fogalmaznak meg, és e platformok mögé felsorakoznak az emberek - hanem a reformkommunista szárnynak a kiválása az MSZMP-ből, az egyúttal a hatalomból a hatalomnélküliség állapotába jutást is jelentené. És ez - sajátos módon - a szándékokat elgyengíti, és megnehezíti az MSZMP-nek a pártszakadását. Én úgy gondolom, hogy ettől a pártszakadástól nem kellene félni. Vállalni kellene, hiszen a többpártrendszert nemcsak alulról kell szervezni az alternatív pártszerveződések oldaláról, hanem felülről is szervezni kell. A felülről való szervezés alatt én két dolgot értek: egyrészről az MSZMP-nek a szétválását a benne objektíve, ténylegesen meglévő több pártra - másrészről pedig a többpártrendszer infrastruktúrájának a megteremtését. Ez pedig jelenti épületállomány, telefonvonalak, tömegkommunikáció, sajtó, költségvetési támogatások felosztását - újra felosztását - a megszerveződő pártok között. - Ön egy korábbi interjújában azt mondta, hogy az a párt még nem létezik, amelybe belépne. Milyen lenne az a párt, amelyben Bihari Mihály hajlandó lenne belépni? - Tulajdonképpen két pártforma, pártalakulat az, ami hozzám szellemiségében közelebb állna. Az egyik az MSZMP-ből kiszakadó szocialista reformpárt. Azonban ennek nagyon kicsiny esélyét látom, és csak abban az esetben gyakorolna vonzerőt számomra egy ilyen demokratikus szocialista párt, vagy szocialista reformpárt, hogyha teljes egészében szakítani tudna azzal a bolsevik kommunista pártszervezettel, merev centralizált apparátussal, és merev párton belüli hierarchiával, fegyelemmel - amivel sajnos a bolsevik típusú kommunista pártok rendelkeznek. Eddig még ilyen típusú kommunista párt - talán az Olasz Kommunista Pártot leszámítva - nem jött létre. A másik párt, amely számomra szellemi és politikai vonzerőt gyakorolna, szintén nem létezik, de esély,van arra - és elég nagy esély van arra -, hogy pár hónap alatt markáns politikai erőként megszerveződik. Ez egy új, radikális szociáldemokrata párt lenne. Azért hangsúlyozom az "új" és a "radikális" jelzőt, mert - ugyan természetesen ennek a szociáldemokrata pártnak tisztáznia kell a viszonyát az 1948-ban gleichschaltolt Szociáldemokrata Párthoz, illetve az 1956-ban újjászerveződött Szociáldemokrata Párthoz, de igazán nem ezekből kellene, hogy építkezzen az a szociáldemokrata párt, amely itt, az 1980-as évek végén Magyarországon komoly politikai erőt képviselhetne. Ez a párt elsősorban a nyugat-európai szociáldemokrata pártok, részben uralmon lévő, részben ellenzéki pártként működő, szocialista- szociáldemokrata pártok politikai tapasztalataiból, illetve a szocializmusnak - most nem a marxi, vagy a lenini szocializmusra gondolok, hanem a szocializmusnak a nagyon tág, tehát 150 éves eszméjére - tehát ebből az eszméből és értékrendből építkező szociáldemokrata párt lenne számomra vonzó. Ezt a szociáldemokrata pártot meg kell "tervezni". Idézőjelbe tettem a megtervezés szót. Politikailag ki kell alakítani az alapvető célkitűzéseit, értékeit, és egy jó, ütőképes és ható vonzerőt jelentő választási programot kell kialakítania. Úgy gondolom, hogy az újjászerveződő Szociáldemokrata Párt elsősorban programpárt lehet - tehát nem szabad, hogy akár ideológiai, vagy világnézeti alapon megkösse, vagy korlátozza a tagjait (ezeket magánüggyé kell nyilvánítani), - hanem politikai programja lehet az, ami összekapcsolja a pártnak a tagjait. Másrészről: úgy gondolom, hogy ez a politikai program egyelőre nem célozhat meg mást, mint a választásokon való sikeres részvételt, - tehát a következő évi választásokra felkészülő, "választási pártként" gondolom el ezt a szociáldemokrata pártot. +++
1989. február 10., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|